A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Természettudomány - Szabó Sándor: Debrecen lepkevilágának változásai

kodó fafaja a kocsányos tölgy (Queros robur), de 1898-tól kezdődő akáctelepítések mélyreható, mai napig tartó változásokat eredményeztek. Az eredetileg a homok megkötésére telepített akác sok helyen kiszorította az eredeti termőhelyéről a tölgyet a helytelen telepítések során. Más területeken erdei fenyőt (Pinus silvestris) telepítettek. Ezeknek a telepített erdőknek a flórája és faunája az erdő jellegéből adódóan szegényes. Az akácosok lepkészeti szempontból értéktelenek. Sok helyen előnyben részesítették a kedvező fatömeg-produkciójú, de a talajt erősen kiélő akácot. Az eredetileg igen változatos, teljesen eltérő vegetációjú, és lepke együttesű biotópok homogenizálódtak, elszegényedtek. A nedvesebb tölgyesek vagy ligeterdők helyére telepített akácosok hygro- és mesophil növényei és állatai végső soron pusztulásra vannak ítélve. A Nagyerdőn a II. világháború alatt és utána is több tölgyest kitermeltek, s helyükre a fenti hatásokat okozó akácot telepítettek. A Nyírség, az Alföld Eupannonicum flóravidékének Nyírségense flórajárását képezi. A Nyírség növénytársulásainak változatossága miatt az Alföld legsajátosabb részei közé tartozik. A debreceni Nagyerdő a Nyírség déli peremén fekszik. A Debrecen környéki láperdőben, láprétegeken sok olyan állat és növényfaj maradt fenn, amely az Alföld más területeiről kipusztult. Az állatvilág kutatása a Nyírségben nem volt olyan intenzív, mint a növényvilág vizsgálata. A főbb zoológiai kutatások Debrecen és környékére, valamint az Alföld ősi képéből legtöbbet megőrzött Bátorligetre koncentrálódott, ahol az alkalmi időleges gyűjtéseket tervszerű kutatómunka váltotta fel. Ennek eredményeként megjelent a Székessy Vilmos—Kaszab Zoltán szerkesztette Bátorliget élővilága című monográfia. Az elért eredményeket a manapság is folyó zoológiai kutatások magyarázzák. A Nyírség egyéb területein folytatott zoológiai vizsgálatok közül megemlítendő Megyeri J. 1959., Szabó 1. M. 1950., hydrozoológiai (kerekesférgek, vízipoloskák, kisrákok) Varga Z. 1958., Dévai Gy.—Dévai 1.—Benedek P. 1969., szitakötőkkel foglalkozó; Varga Z. 1957., I960., nagylepkékkel foglalkozó; valamint Lovassy S. 1887., Bársony Gy. 1934., Nagy J. 1936., Sárosy J. 1942., Aradi Cs. 1975., madarakkal foglalkozó munkáit. A Déri Múzeum 1974. évi évkönyvében jelent meg Aradi Cs.—Dévai Gy.—Fintha 1.— Horváth K.—Bancsi 1.—B. Tóth M.—ötvös J.: Tanulmányok Haláp élővilágáról című kismonográfiája, melynek szerzői a halápi élővilág intenzívebb kutatását sürgetik. Debrecen és környéke lepkészeti szempontból jól feldolgozott területnek mondható. Többen foglalkoztak az említett terület lepkéivel. Többek között Török József adatai alapul szolgálnak. 1813—1894 között élt, aki kollégiumi professzor és orvos volt. Kitartó, alapos gyűjtőmunkájának köszönhetően egy több, mint 800 példányszámú, 377 fajból álló gyűjteményt készített, ezek a lepkék Debrecenből és környékéről származnak. Gyűjteményének katalógusában több faj szerepel, amely manapság a környezeti feltételek megváltozása miatt már nem találhatók meg (pl. Coenonympha tullia). Debrecen lepkefaunáját egy darabig nem kutatták, majd az 1930-as években Schág Dániel egyetemi gyakornok kezdett ismét Debrecen lepkéivel foglalkozni. Adatait a Debreceni Szemle hasábjain publikálta. Gyűjteményéből több példány a mai napig is megtalálható a Kossuth Lajos 46