A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Nyakas László–Várhelyi Ilona: Nemzeti Színház a Péterfia utcán

Szigligeti mellett Szigeti József népszínművei szerepeltek legtöbbet a debreceni színpadon (A vén bakancsos és fia, a huszár, Viola, az alföldi haramia). Az első év tapasztalatai bebizonyították, hogy Debrecenben is, akárcsak az ország minden részében a vígjátékok a legnépszerűbbek. Ezek közül is Szigligeti Liliomfija vitte a pálmát, de jó közönséget vonzott a Fenn az ernyő, nincsen kas, a Pünkösdi királynő és A mama is. Szigeti József A falusiak és a Becsületszó, Gaál József Peleskei nótáriusa és Kisfaludy Károly: Csalódások с vígjátéka is. A vígjátékokat a cenzúra is könnyebben átengedte a rostán. így Reszler 1861-ben 19 magyar és 37 fordított vígjátékot mutatott be. A külföldi szerzők közül a franciák aratták a legnagyobb sikert (Scribe, Bayard, Brisebarre), s ebben szerepe volt annak is, hogy az elnyomatás éveiben a francia szellem és a francia nép a szabadság szimbóluma volt. De a németből fordított Kotzebue-műnek, a Legjobb az egyenes útnak is sikere volt.

30 A vígjáték sikere ellenére nem hagyta el Reszler a színház műsoráról a társadalmi drámákat sem. A francia romantikus dráma inkább cselekményessége miatt tetszett a közönségnek, bár ezek szelleme is a demokratikusabb irányt képviselte a német polgári dráma érzelgős, reakciós színezetével szemben. Dumas és Seribe tragédiái mellett Shakespeare művei közül 1861-ben csak a Hamlet került színre. A magyar társadalmi drámának a korban legismertebb művelője Czakó Zsigmond volt, de Obernyik Károly műveit is ismerték Debrecenben. A hazai történelmi drámák bemutatásának előkészítése Reszler színházában ugyanolyan gonddal történt, mint az operák színrevitele. Az igazgató tudta, hogy ezek a művek jelentenek legtöbbet a hazafias érzelmek ébrentartásában, s hogy a politikai pangás éveiben is ébren kell tartani a szunnyadó reménységet. Az emberek példaképeket akartak látni múltunk nagyjaiban, ezért követték sűrűn egymást a történelmi drámák (11. Rákóczi Ferenc, Kemény Simon, Brankovics György, Jósika Két Barcsayja, Schiller Stuart Mária с műve, Szigligeti: Mátyás királlyá választása, Jókai Könyves Kálmánja és A szigetvári vértanúk с műve, Dugonics Báthory Máriája, Teleki László Kegyence). Mártonffy Frigyes színházi titkár szerint a Reszler-féle színházban 1861 májusától december végéig 188 előadást tartottak. Az operaelőadások számia meghaladta a többi színpadi műfajokét. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha megállapítjuk, hogy rendkívül gazdag repertoár és a hatalmas előadásszám túlkínálatot teremtett a városban. Bizonyára ezt Reszler is érzékelte, mert 1862-ben némileg változtatott a kialakult helyzeten. Áprilistól augusztus elejéig Szatmáron játszott a társulat. A debreceni előadásokon egyre több vendégművész lépett föl. Ennek kettős célja lehetett. Részben nagyobb közönségsikert remélhetett Reszler híres színészek szerepeltetése áltál, másrészt tehermentesíteni tudta társulatának egy-egy túlterhelt tagját. Az új évadot Debrecenben 1862. augusztus 2-án nyitották Dobsa Lajos: Besztercei gróf és Ronow Ágnes című tragédiájával. Az első vendégművészek Komlóssy Ida és Erdélyi Sándor voltak, akik két Schiller-drámában a Stuart Máriában és Az orleans-i szűzben, valamint Jókai Dózsa 30 Debreceni Közlöny, 1861. május 31. 371