A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Nyakas László–Várhelyi Ilona: Nemzeti Színház a Péterfia utcán

mutatta be, s nem volt nehéz az aktuális tanulságokat levonnia a cselekményből a közönségnek. A kiegyezés lehetősége bizonytalan időre eltolódott. Az egymást követő aszályos évek megnövelték a gazdasági nehézségeket, visszatértek a Bach-huszárok, bevezették a katonai bíráskodást, a nemzeti ellenállás meggyengült.

28 Tiborc panaszának újból aktualitása lett. Ezt érzékelve állította színre Reszler Katona József Bánk bánját szeptember elsején. Tudatos műsorpolitikájára mi sem jellemzőbb, hogy a hatás fokozása érdekében szeptember 15-én felújította a Hunyadi Lászlót. A színháznyitást követő lelkesedés azonban lelohadt, átmenetileg a pesszimizmus lett úrrá az embereken. Reszler István újabb és újabb rohamokat indított ennek legyőzésére. Nem riadt vissza az áldozatoktól. Komoly összeget fektetett be Rossini Tell Vilmosának bemutatójába is (nov. 12.). Schiller klasszikus drámája a svájci szabadságharcról jó párhuzamot kínált a debreceni közönségnek. A november 20-i Bellini: Norma-bemutató ugyanezt a célzatosságot mutatja. A tudatosan szerkesztett sorozatba illett: Meyerbeer: Hugenották с nagyoperája (nov. 19.), amelynek színrevitele még ma is próbára teszi a nagy operaházak társulatait is, hiszen sok jó énekest, jól felszerelt színpadot, kibővített zenekart, nagy kórust és balettegyüttest is kíván a darab. Mindezt Reszler megteremtette, sőt fényűző díszleteket készíttetett és pazar szcenirozásról is gondoskodott. Az 1861. év utolsó operabemutatója Doppler Ferenc: Benyovszky vagy a kamcsatkai száműzött с műve volt (dec. 7.). A gazdag operarepertoár, amelynek a fentiek csupán fontosabb részét tartalmazzák, már önmagában is hatalmas, mai szemmel nézve hihetetlen munkát sejtet. Ha hozzávesszük a prózai tagozat bemutatóit és az operetteket, meg kell állapítanunk, hogy Reszler István deszkaszínháza működése első évében óriási tempót diktált a közönségnek is. Azt gondolná az ember, hogy a város színházkedvelő közönsége nap mint nap a színházban ül, hogy a szinte naponta következő új bemutatókat figyelemmel kövesse. A mai színházlátogatási szokásokhoz viszonyítva elgondolkodtató ez az aktivitás, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a város lakossága lényegesen kisebb létszámú volt ekkor. Az operettet Reszler közönségcsalogatónak szánta, első bemutatóként Offenbach (Ébersch Jakab): Férj az ajtó előtt с egyfelvonásosát vitte színre szeptember 23-án, majd az Eljegyzés lámpafénynél című Offenbachoperett került a közönség elé október 10-én.

29 Az operett vonzereje ekkor azonban nem vetekedhetett a népszínművekével. A műfaj féllábbal a romantika területén állt, a parasztábrázolás igen messze esett a falusi élet realitásaitól. Az idealizált vidéki élet színpadi keretei között is mód nyílt a politikai problémák bemutatására. Így Szigligeti Ede kitűnő színpadismeretről tanúskodó művei, amelyek a 40-es években hozzájárultak a forradalom és a szabadságharc előkészítéséhez, most Reszler színházában is hatásosnak bizonyultak. Szinte minden jelentősebb művét műsorára tűzte a deszkaszínház (A csikós, A szökött katona, A cigány, Dalos Pista, A kisértet, Két pisztoly, Csokonai szerelme, Mátyás királlyá választása). 28 Unger Mátyás: Magyarország története. 264. 29 Debreceni Közlöny, 1861. szeptemberi és októberi számai. 370