A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Nyakas László–Várhelyi Ilona: Nemzeti Színház a Péterfia utcán

zek kezelésével Püspöki Imre és Hegedűs Károly voltak megbízva. A pénztáros Hegedűs Horác, ellenőr pedig Mikói Nándor volt. A színlaposztás nemes feladatát Szabó József látta el egy segéddel, a világositásért pedig Demjén Mihály felelt. Reszler alkalmazott még 10 jegyszedőt, 4 díszletezőt, 9 inast, valamint egy házmestert és egy éjjeliőrt. A zenekarnak 13 tagja volt. Első hegedűs: Hetessy Lajos, második hegedűs Verner Vendel, kobozon Kaldi Tivadar, gordonkán Morelli Károly játszott. A nagybőgős Ruth József, fuvolás Lotoczky Mihály, Cseh Ignác, Gombér János, trombitás Kovacsek Antal, Mayer György, tárogatős Angyal Gyula, vadászkürtös pedig Hiller Károly és Ekei György voltak. A színháznál egy személy általában több funkciót is ellátott. Az induláskor a társulat tagjai a következő művészek voltak: Baráthy Sándor, Bartha Elek, Chován Sándor, Csábi Irma, Egri Alajos, Fehérváry Antal, Foltényi Vilmos, Miklósi Áron, Molnár József, Prielle Péter, Sándori Ignác, Ürményi Lajos, Zöldi Róza, Jackóné Anikó, Váczy Vilma, Fehér Júlia, Fehérváry Antalné, Füredi Mari, Gyarmathyné Róza, Hillerné Anna, Láng Berta, Pázmán Hedvig, Szádeczky Júlia, Sánca Anna, Szentkutiné Anna, Térey Antónia. A színház nyitó előadását Reszler gondosan előkészítette. 3400 belépőjegyet és 500 db színlapot nyomatott, tehát népes közönségre számított. Optimizmusa a rendeződő gazdasági viszonyokra, az újra fellobbanó hazafias érzelmekre, a város tanácsának anyagi és erkölcsi támogatására alapozódott, s bízott társulata kiváló képességeiben és saját műsorpolitikájának helyességében is. Reszler István Nemzeti Színháznak nevezte el színházát. A névadásban szerepe volt a politikai eseményeknek. Ausztria veresége 1859. június 24-én Solferinonál a feltartóztathatatlan bomlás jele volt. Bach belpolitikája csődöt mondott, és a külpolitikai nehézségek is fokozódtak. A Habsburgok veresége újabb lendületet adott a nemzeti ellenállásnak.

14 Ferenc József félmegoldással akart úrrá lenni a fenyegető helyzeten. 1860. október 20-án kiadta az Októberi Diplomát. A magyar függetlenség továbbra is csak vágy maradt. A Péterfia utcai színház 1861. május 11-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Ezt megelőzően, márciusban a város döntést hozott a kőszínház építéséről. A deszkaszínház megnyitását a város színházügyének rendeződéseként ünnepelte a közönség. „A honfi kötelesség hozta össze az embereket, nem pedig a kíváncsiság."

15 A Himnuszt együtt énekelte a társulat a közönséggel, s „mint áradt folyó ömlött a szent dal az ajkakon,"

16 majd Erkel Hunyadi László с operájának nyitánya csendült fel a színházi zenekar előadásában. A lelkesedés akkor hágott tetőpontjára, amikor az Üdvözlet Debrecen műpártoló közönségének című allegorikus élőképben megjelentek a nemzeti korona és az 1848-as jelvények. A közönség viselkedése egyértelművé tette, hogy a nemzeti érzésekkel lázba hozhatók az emberek. A megnyitó valóságos tüntetéssé vált a Habsburg abszolutizmus ellen. 14 Nemeskürty István: Parázs a hamu alatt. (Bp. 1981.) 304—306. 15 Debreceni Közlöny, 1861. május 13. 16 Uo. 367