A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Szilágyi Ferenc: Carmen Gratulatorium. Egy Csokonainak (is) tulajdonított névtelen latin és magyar nyelvű vers 1794-ből

lékművet, s a homlokát verssel ékesítsétek: Ennek a hajléknak megadta jobb sorsa, hogy lássa a fényes Zichit, akit az egész haza bírájának tart, s aki jóindulatával bizonyítja, hogy ő valóban szülőnk." A latin és a magyar versekből világos, hogy az alkalmi köszöntő az orországbíró Zichy Károly debreceni látogatására készült, akinek — a szokványos udvariasságon túl — valóban hálával tartozott a város és a Kollégium közönsége. Az 1790/91-i országgyűlésen ugyan nem a legrokonszenvesebb színben jelent meg az országbíró, azt is szemére vetették, hogy ő s a personalis „hosszú ideig főtámaszai voltak a szabadságot lenyűgöző rendszernek".

16 Mivel a nádorságra pályázott, a nemzeti s az aulikus párt között próbált evezni, amiért pasquillusok is támadták. Valójában a hazafias érzelmű főnemességhez tartozott, ezért is közölte le Kazinczy az Orpheusban országgyűlési beszédét.

1

' A protestánsoknak valóban erős védelmezőjük volt, amint ez a jellemző epizód is bizonyítja: „Boronkaynak és Misicsnek szembe mondta, hogy rossz hazafiak és hálátlanok, mert a protestánsok nélkül nem lenne szabadság és Magyarország német rabság alatt nyögne."

17 S ismeretes, hogy ez az országgyűlés volt az, amelyen a XXVI. te.-ben — 291 szavazattal 84 ellenében — ismét biztosították a protestánsok vallásszabadságát. Visszatérve most már a versekre: a magyar nyelvű részben sincs olyan mozzanak, ami ellene mondhatna Csokonai szerzőségének, bár az is igaz, hogy az ilyen alkalmi versek meglehetősen személytelenül, jellegtelen sablon szerint készültek. A magyar verseket alkalmasint énekelve adták elő; formájuk, különösen a 3. számú ének ,,15 lábú" verssorai nem idegenek Csokonaitól. Van azonban még egy forrásunk az 1794. júl. 5-re írt két névtelen debreceni alkalmi vers keletkezéséről: Kocsi Sebestyén István 1805-i levele, amelyet Csokonai Józsefnénak írt. Ebben megemlékezik a két alkalmi versről is: ,,Hogy ő az idejebeli legjobb Deákok közzül edgynek tartatott: az (!) világosan mutatja, hogy midőn 1794-ben Méltóságos Gróf Zichy és Károly Ö Excellentiájok méltóztattak volna a Collegiumot meglátogatni: akkori híres Deák Lengyel Jósef (ki professzorrá is osztán leve, és most Szalontai Prédikátor) és Csokonai Mihály választattak ki a' kik a' fent tisztelt Méltóságok tiszteletére a' Collegium nevében verseket írjanak. írtak is ketten külön-külön olly derék verseket, mellyek örökösen betsületire fognak válni a' Debretzeni Collégiumnak . . . Hogy kiki erői ítélhessen maga: és (= én) jónak tartanám, ezeket a verseket újra kinyomtattatni. Nálam meg vágynak nyomtatásban, és most is nagy gyönyörűség nélkül nem olvashatom: olly derék benne a' Poétai tűz és a' Deákság. Én ugyan minden verseit a' megholtnak nem olvastam; meglehet azok között szép remekek vágynak: de aligha Poetai talentumának világosabb példáját s bizonyságát lehetne előállítani, mint az említett Deák versek, mellyeket úgy vélem, Poeseos Praeceptor korában írt."

lx 16 L. Marczali Henrik: Az 1790 1-diki országgyűlés. Budapest I. 349. 17 Orph. II., 209. kk. 17/a Marczali i. m. 289. 18 CsEml. 226—227. 361