A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Szilágyi Ferenc: Carmen Gratulatorium. Egy Csokonainak (is) tulajdonított névtelen latin és magyar nyelvű vers 1794-ből

a menetben (mint mindig) itt vannak a Károliak és Zichiek legjelesebbjei, s kettőjüket nézi a tömeg, úgy vélte, ez az a város, amelynek ünnepségét megtekinteni útra kelt, hogy majd a magyar tájakon végigjárva elmesélje, milyen megtiszteltetést hoz a július a Károlyi családnak. (30) De mikor, hiába nézvén szét minden irányba, nem látta a habjaidat, Kraszna, sem környékedet, Szatmár, sem az ecsedi töltés érdes köveit, valami zavaró gondolat bizonytalanságban tartja elméjét, úgy véli, hogy eltévedve ismeretlen helyen szállt el, amíg (35) tévedését el nem oszlatta a vidék látványa, s így szólt: „Mily kellemes csalódás! De eltévedésem valójában nagy dolgok megéneklésére ad tárgyat: jólesik elszárnyalnom, hogy amerre a három halom fekszik, melyeket a magyar föld ősi fegyvereivel szerzett meg, valamennyi vidéken elmondjam: (40) ez a tájék itt eddig vendégül nem látott férfiúvá gazdagodott, s e hírrel töltöm be a városokat; a nagy Zichit meglátták Debrecen hajlékai. Akik e férfi dicsőségét és érdemeit, akik címeit ismerik, gondolom, azt is megkérdezik, vajon melyik, isten volt oly kegyes ehhez a vidék- (45) hez, hogy megadta ily nagy férfiú olyannyira fényes személyének és méltóságának látását? Én már Zichi dicsőségét s fényes nevét gyakran széthordtam a nép közt, s azt is, hogy ő menynyit fáradozott az imádandó istenség nagyszerű oltáraiért, (50) a haza tűzhelyeiért: hosszadalmas fáradság volt elsorolnom a sóváran figyelő népnek; most tanú leszek, hogy ő mennyire szereti övéit, s övéi mennyire viszonozzák szeretetét. S most, mikor látták, hogy Debrecen házai közt megjelent, elbeszélem, hogy kik és mekkora megbecsüléssel fogadták: (55) Elsőnek komoly tekintettel a Tisztelet jelent meg, tőle kissé távolabb megállott, testét illően meghajtja, szerény arcával kifejezve természetes nyíltszívűségét. Szinte szorosan nyomában haladt az atyákat megillető Szeretet, közvetlenül mellé (60) állt, megölelve, s így szólt: Üdvözlégy, hozzánk legméltóbb vendég! Nem érkezett még nálad nekem kedvesebb erre a vidékre, soha nem válok el tőled, bárhová is mégy, örökös kísérőd leszek. Majd megjelent az akit nagy vágy töltött el, hogy meglássa (65) naggyá lett védelmezőjének az arcát; a Legszentebb Szűz, az Igazság; kezében tartja mérlege arany súlyait, elsimítja a hánykolódó hab felszínét, de jaj, mégis szerencsétlen! Minthogy hiába akar látni, vastag kendő akadályozza meg, hogy szemét használhassa. (70) ö ugyanis itt a tiszta Themis parancsára jelent meg ünnepi öltözetben, mikor a fényes törvényszék szemléli az ítélkező Zichi arcát s hogyan oszt igazságot a népnek. Végül megérkezett a Vallás, aki a szent templom szentélyét őrzi, s hálás szívvel emlékezve, (75) hogy ezelőtt annyi viszontagság között mily nagy mértékben támaszkodhatott Zichi védelmére, emlékező kebeléből hálát mondott, s a jövő oltalmazó kegyéért s ennek a férfiúnak üdvéért küldte fohászát az égbe." így szólott. S könnyed szárnyaival libegtetve magát a levegőben (80) felemelkedik az égi tájékokra, ahonnét széthinti valamennyi városba és a népek közé Zichi magasztalását. — Ti is, Nővérek, akiket a debreceni Pallas dajkál, részt vesztek a közös ünneplésben: öltsetek ahhoz a hajlékhoz illő tekintetet, melynek atyját (80) idegen föld tartotta vissza, de most megadatott szeretett szülötteinek, hogy valóban meglássák visszatérő arcát, ujjongjon új szeretettől vidám kebletek, s nyájas öleléssel rajta csüggve fogadja óhajtott szülőjét a körülötte tolongó tömeg. Hiszen a ti szentélyetek meglátogatására érkezett ez az egyetlen (90) Mecaenasnál sem kisebb a szüléiteknél jóságosabb vendég. Ti tehát készítsetek a címeihez a kort túlélő em360