A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Művészettörténet - Bíró Katalin: Egy parasztpárti politikus a népművészetről 1947-ben

lata alapja lehetett volna a nemzeti művészet és a népművészet viszonyának újbóli fölvetésének, ez azonban már Erdei Ferenc társadalomkutatói érdeklődésének területén kívül esett.

33 Az egy évvel későbbi balatonszárszói konferencián elmondott előadásában — nem központi gondolatként — újból összefoglalta az addig kifejtett gondolatait a parasztság és parasztkultúra korabeli kapcsolatára vonatkozóan.

34 Erdei Ferencnek a parasztkultúra és a népművészet helyzetéről formált nézeteinek igazságtartalma szempontjából különleges hangsúlyt érdemel az, hogy a paraszti élet mindennapi valóságát jól ismerő és gazdasági-társadalmi törvényszerűségeit kutató társadalomtudós a parasztság nemzetbe integrálódásának lehetőségeit keresve, a kirajzolódó tendenciák értékelése során a népművészet szerepét és lehetőségeit illetően hasonló eredményre jutott, mint az értékorientált gondolkodású művészettörténész és filozófus Fülep Lajos a századelőn a nemzeti művészet megvalósulásának lehetőségeit kutatva, aki ezt a kérdéskört is az egyetemes művészeti érték mércéje szerint elemezte. Ez az összecsengés nemcsak a parasztkérdés és a vele összefüggő egész kérdéssorok megoldatlanságának akuttságára világít rá, hanem a magyar szellemi élet gazdagságára is, arra, hogy ez az alapvető társadalmi-nemzeti probléma milyen széles ívben tükröződött a magyar szellemi élet különböző területein és különböző szintjein.

35 Erdei Ferenc e korszakban írott műveiben kibontakozó felismerése, hogy a parasztság számára a két háború közötti Magyarországon egy lehetőség van: a polgárosodás, annak összes, a korban esetleg károsnak látszó következményeivel együtt is — ez sok szociográfus társától és népi írótól elválasztotta őt. A Bibó István kontra Veres Péter és Muharay Elemér ellentétben is ez a mélyebb gyökerű szembenállás nyilatkozott meg — az újabb társadalmi-politikai feltételek között is —, hiszen Bibó István a parasztkultúra mibenlétét és lehetőségeit Erdei Ferenc eredményeire támaszkodva elemezte. Bibó István és Erdei Ferenc szegedi egyetemista éveiktől szoros kapcsolatban álltak, és ez a személyes jellegű kötődés a Bibó István részéről éppen a harmincas évek közepétől alakult át elvi-gondolati közösségvállalássá, amikor is Éibó István nyugat-európai tapasztalatai alapján megértette Erdei Ferenc paraszti radikalizmusának indítékait és belátta a hazai társadalmi átalakulás sürgetésének szükségességét, és a kezdettől meglévő, érzelmi jellegű plebejus kötődései gondolatilag is motiváltakká váltak.

:,,i Ennek a változásnak volt egyik állomása Bibó Istvánnak az Erdei Ferenc munkássága a magyar parasztság válságnak irodalmában című 33 Erdei Ferenc: A magyar paraszttársadalom. (Budapest, 1942.) 155—164. 34 Erdei Ferenc: A magyar társadalom, In: Szárszó. (Budapest, 1943.) 34—35. 35 Fülep Lajos: Európai művészet és magyar művészet. In: A művészet forradalmától a nagy forradalomig. (Budapest, 1974.) 260—262.; Fülep Lajos: Magyar építészet. Nyugat, 1918. 682—694.; Fülep Lajos: Nemzeti öncélúság. Válasz, 1934. 1. sz. 2—23.; Csűrös Miklós: Nemzet és nemzeti Fülep Lajos fölfogásában. In: Fülep Lajos emlékkönyv. (Budapest,, 1985.) 292—299.; Marosi Ernő: Fülep Lajos és a nemzeti művészet. Jelenkor, 1985. 3. sz. 257—261.; Lackó Miklós: Fülep Lajos helye a magyar szellemi életben. Jelenkor, 1985. 4. sz. 361—370.; Lackó Miklós: Fülep Lajos a magyar szellemi életben. In: Lackó Miklós: Korszellem és tudomány. (Budapest, 1988.) 220—306. 36 Huszár 1980. 31—41.; Huszár 1986. 390—393 és 398.; Huszár Tibor: Tudós és politikus. Erdei Ferenc műhelyében. In: Huszár 1979. 249—338. 336