A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Művészettörténet - Bíró Katalin: Egy parasztpárti politikus a népművészetről 1947-ben

tanulmánya, amelyben a népi szociográfiákat mint a válságirodalom új megjelenési formáit elemezte. Bibó István ezzel a művével kötelezte el magát nyíltan a népi írói mozgalom mellett (a Márciusi Front tevékenysége során — bár a program megfogalmazói között volt — nem szerepelt nyilvánosan a mozgalom mellett), és egyben képet adott arról is, mit tartott elsősorban fontosnak Erdei Ferenc működéséből. A falu megújulásra váró világában kiemelte a gyöngyösbokrétáról és az ahhoz hasonló mozgalmakról vallott nézeteit a Futóhomokból, valamint a Parasztok parasztkultúra-elemzését, és egészéiben elfogadta azt az Erdei Ferenc-i álláspontot, hogy „a megoldás útja nem romantikus népieskedésen és parasztkodáson keresztül vezet, hanem a parasztéletforma tudatos, bátor és tervszerű felszámolásán".

37 Ennek a ,,felszámolódási" folyamatnak a megindulása idején írta meg 1947-es parasztkultúrával foglalkozó cikkét, amelyet, mint csaknem minden írását, aktuális, megoldásra váró társadalmi, jogi, politikai kérdések elemzése és a megoldás lehetőségeinek tisztázása, fölvázolása végett készített el. A cikksorozatnak, amelynek keretében ez az írás is megjelent, az volt a célja, hogy a Nemzeti Parasztpárt kezdődő válságos időszakában elvi tisztázását adja a párt társadalmi, gazdasági, politikai programjának, azért, hogy a gyakorlati politikai cselekvés határait megvonja és lehetőségeit fölvázolva irányt szabjon lépéseinek, tisztázza a párton belül és a párt külső kapcsolataiban is azt, hogy milyen magyar jövő megteremtéséért száll síkra az 1945 után kialakult új lehetőségek között és milyen módon látja azt a jövőt megvalósíthatónak — végeredményben a frontok tisztázása végett. Ezáltal igazolja a parasztpárt szükségességét a háború utáni magyar társadalmi átalakulásban, annak politikai irányításában. Alapgondolatát a következőképpen fogalmazta meg: „A parasztpárt parasztpolitikájának központi kérdése az, hogy milyen úton lehet a magyar parasztságot a gazdasági kiszolgáltatottság és öntudatlanság s a mindezek eredményeképpen rázúduló szegénység дуотошзаgából kiszabadítani. .. . Ezt azonban merő gazdasági neveléssel, emeléssel elérni nem lehet: erre csak olyan parasztság képes, amely nemcsak gazdasági, hanem emberi és politikai síkon is szabad."

38 A Nemzeti Parasztpártnak a parasztkultúráról való véleményét is az az aktuális társadalmi feladat határozza meg, hogy milyen szerepet játszhat a parasztság emberi szabadságának megteremtésében a háború után kialakult új társadalmi helyzetben. A parasztkultúrával foglalkozó írás éppen abban hoz újat a korábbi álláspontokhoz képest, hogy aktuális feladatmegoldásra irányul. Nemcsak regisztrálja a parasztkultúra pillanatnyi helyzetét és továbbélésének lehetőségeit, hanem megpróbálja meghatározni a vele 37 Bibó István: Erdei Ferenc munkássága a magyar parasztság válságának irodalmában. Társadalomtudomány, 1940. 4. sz. 503—516. In: Bibó 1986. I. 183—202. 38 Bibó István: Parasztpárt és a parasztslag gazdasági felszabadulása. Szabad Szó 1947. február 16. 7. In: Bibó 1986. II. 417. 337