A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Művészettörténet - Bíró Katalin: Egy parasztpárti politikus a népművészetről 1947-ben

zottsággal rendelkező teljesítmények rendszerét szemlélték, hanem szakítottak a parasztságnak és a parasztművészetnek ezzel a 19. század elejéig visszanyúló romantikus gyöíkerű és végeredményben konzervatív szellemiségű szemléletével, és a parasztművészetet, mint a teremtő társadalmi közeghez és annak változásaihoz szorosan kapcsolódó tárgyiszellemi objektivációk összességét tekintették: „a kulturális romantikát alárendelték a valós társadalomalakulás vizsgálatának, s ezzel legalább részben túl is léptek ezen a szemléleten".

20 Közöttük Erdei Ferenc volt az, aki a paraszti átalakulás és a paraszti kultúra egymással összefüggő kérdéseit a parasztságnak az érdekei szempontjából a legszigorúbb következetességgel gondolta végig az 1930as, Imég egyetemistaként írott első szociográfiai kísérletétől a balatonszárszói 1943-as Magyar Élet táborban elhangzott előadásáig. Már a Királyhegyesről írt rövid szociografikus írásában az a kérdés áll a központban, hogy pusztulóban van a falu hagyományos világa (különösen a világháború óta), és ezzel összefüggésben a hagyományos falusi kultúra is válságban van, hiszen, mint indokolja, „a 'népműveltség' csak ennek a másokért való kezdetleges életnek a formája lehet. Termékeny is csak addig lehet, míg megvan a harmónia az élet és az életforma között."

21 Mivel ez felbomlott, az ebből az életből sarjadt kultúra formái is „ma már nem élő valóságok, hanem múzeumi értékek".

22 Ezt természetes és történeti folyamatnak tekinti, amit lehet sajnálattal szemlélni, de meg kell érteni a szükségességét, mert ezek a változások nyitják meg a lehetőségeket a parasztság előtt, hogy kilépjen korábbi elszigetelt, magára hagyatott, folytonosan másokért dolgozó, csaknem embertelen sorsából. A parasztság nem belülről fakadó elhatározással, saját akaratából vesz részt ebben az átalakulásban, hanem külső hatásoknak engedelmeskedve. Ennek észrevételét Erdei Ferenc azért tartotta fontosnak, mert ez a továbblépések perspektíváját is befolyásolja: „A falusi parasztműveltségből át is juthatunk a városi kultúrába, természetesen annak megfelelő alsó rétegébe, akarat nélkül, de itt felemelkedni csak akarattal lehet."

23 1934-ben jelent meg A makói parasztság társadalomrajza, amelyben az író föltárt tapasztalatai a korábbi műben kifejtett gondolatokat erősítik meg, és amelyben egyúttal a nép nyelvében, művészetében bekövetkezett változások vógérvényessége hangsúlyosabb megfogalmazást nyert: „Nem lehet eléggé sajnálnunk az elveszett értékeket, azt mindnyájan érezzük, de a társadalmi összefüggések sűrű szövevényében tehetetlen minden nyelvi nevelés vagy visszanevelés. Nem lehet kiragadni összefüggéseiből sem a nyelvet, sem a művészeti életet és visszaidézni a régebbi állapot jukat. A parasztság változása a legteljesebb társadalmi átalakulás, és ennek következményei elől nincs menekvés semmilyen irányban."

24 Egy évvel később a Színpad című folyóirat beköszöntő 20 Némedi 1985. 142. 21 Erdei Ferenc: Királyhegyes, Századunk, 1931. 1. sz. 25. 22 Erdei 1931. 26. 23 Erdei 1931. 27—28. 24 Erdei Ferenc: A makói parasztság társadalomrajza. (Makó, 1934.) 46.; ugyanez: Erdei Ferenc: Makó társad'alomrajza. A Makói Múzeumi Füzetek. 27. (Makó, 1982.) 78. 333