A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Művészettörténet - Bíró Katalin: Egy parasztpárti politikus a népművészetről 1947-ben

számában Erdei Ferenc a Színpad és parasztság (Egy gondolatsor vázlata) című írásában azt a gondolatát fejti ki, hogy a népművészet kérdése a korban miért elsősorban társadalmi kérdésként vetődik fel — legalábbis az ő számára: „szerepét a parasztság általános társadalmi átalakulása", társadalmi integrációja határozza meg. „Az átalakulás tartalma — írja — eltüntetni a régi paraszti minőséget, elpusztítani minden különbözést, amely parasztnak bélyegezhető; egyszóval polgárrá lenni."

25 Hogy Erdei Ferenc a paraszti kultúra, a népművészet további termékeny létezésére nem látott lehetőséget, az nem azoknak az értékeknek a lebecsüléséből fakadt. Ez bensőségesen fogalmazódik meg egy 1936-os levelében: „ .. . a parasztság olyan társadalomszervezési elveket s oly kultúrtetteket produkált, melyek a kultúrák minden határai fölött örökkévalók, a kultúra javaival való élés tekintetében pedig oly egyedülállót produkált, mely mindenkor mintául szolgálhat."

26 Értékeléséből fakadó programja, hogy e kultúra eredményei beépülhessenek egy „eljövendő egjkeretű kultúrába". Természetes, hogy erről az álláspontról Erdei Ferenc fölöslegesnek, sőt károsnak tartotta a polgárosodó parasztság köreiben a mindenáron levetkőzni kívánt hagyományos paraszti élethez kapcsolódó parasztművészet termő művészetként való erőszakos fenntartását, amint azt például a Paulini Béla-féle gyöngyösbokréta mozgalom kívánta, próbálta.

27 A Magyarország felfedezése sorozat számára írott és 1937-ben megjelent Futóhomokban ennek a Kalocsa vidékéről elterjedt mozgalomnak az elemzése során fogalmazza meg, miben rejlik a népművészet gazdagsága, értéke: ,,A népművészet, viselet és tánc propagálása,'megmentése' nem teszi gazdagabbá a parasztság életét. . .. Akkor igen, gazdagabb és emberibb lett általa a paraszt élete, amikor sem ő, seim kívülállók el sem képzelhettek más életet számára, mint a szakadatlan munkát és a primitív szorongattatást. Akkor emberségének egyetlen megnyilatkozása volt a termelés eszközeire és alkalmaira 'szerzett' mű és az ugyanoda kapcsolódó mitológia. Akkor ezekbe a keskeny csatornákba ömlött minden embersége, azért oly teltek és tömények ezek a munkák, mert kicsiny felületre az egész mindenség szorult! De ma, amikor más, szabadabb és polgáribb formája is lehetséges az életnek — ... —, ma kártékony önámítás és kifejlést gátló akadályoztatás minden ilyen cselekedet."

28 Reitzer Béla, Erdei Ferenc és Bibó István egykori szegedi egyetemista évfolyamtársa és barátja, aki a Válaszban a Futóhomok megjelenése alkalmával összefoglalóan elemzi a népi szociográfusok tevékenységét és részletesebben Erdei Ferenc írását, a következőképpen jellemzi a parasztkultúra kérdésében az eddig megjelent műveiben kifejtett véleményét: „Erdei minden romantika és szentimentalizmus nélkül nézi azt a paraszti kultúrát, amelynek a szépsége meg tudja őt is ejteni. 25 Erdei Ferenc: Színpad és parasztság. (Egy gondolatsor vázlata). A Színpad, 1935. 1—3. sz. 92. 26 Erdei Ferenc: Levél Erdei Sándornak. Bréda, 1936. január 29. MTI Kézirattár, EFB 2911. In: Erdei Ferenc összegyűjtött művei. Politikai írások 1. (Budapest, 1988.) 58. 27 Paulini Béla: (1881—1945); Bokréta Szövetség 1931—1947.; Glatz Oszkár: Mit jelent a bokréta? Pesti Napló, 1935. június 8. 1—2. 28 Erdei Ferenc: Futóhomok. (Budapest, 1937.) 261—262. 334