A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Művészettörténet - Bíró Katalin: Egy parasztpárti politikus a népművészetről 1947-ben

téneti-esztétikai munkássága mellett); Veres Péter, atki említett könyvén túl írt a Viharsarokban szereplő illusztrációkról, vitázott Karácsony Sándor és Németh László építészeti nézeteivel és Az Alföld parasztsága után több alkalommal is foglalkozott a parasztkultúra jellegzetességeivel; és szociográfiái sorozatában Erdei Ferenc is rendszeresen kifejtette a parasztkultúrával kapcsolatos véleményét. A többiek nem fordítottak ennyi figyelmet erre a területre, de számos írásukban érintették: Illyés Gyula és Darvas József a gyöngyösbokrétáról jelentettek meg cikkeket; Kovács Imre egy 1944-es írásában a hazai filmgyártással foglalkozott; Nagy Imre Falusiak című metszetsorozatához Kodolányi János írta a bevezetőt 1936-ban, aki cikkeiben ezen túl elsősorban a zenével és a színházzal foglalkozott; Németh László a napilapokban főként a színházról írt, ebben a másfél évtizedben kidolgozott egész gondolatrendszerének azonban a kultúra kérdései központi motívumai; Szabó Pálnak a gyöngyösbokrétáról, a falusi háziiparról és a művészet- és társadalompolitika gyökeres átformálódásának módjairól jelentek meg írásai; Szabó Zoltán 1934-ben Buday Györgyről, 1937-ben Szervátius Jenőről és Nagy Imréről írt ismertetéseket, köziben foglalkozott a gyöngyösbokrétával és egy pár film bemutatásával azon túl, hogy szociográfiáiban is érintette a népi kultúra problémáit; Tamási Áron több riportot is közölt Kodály Zoltánnal 1928 és 1933 között és Nagy Imre kiállítását nyitotta meg 1937ben. Ezen túl a népi írók lapjaiban (a Tanú, a Válasz, a Kelet Népe és a három számot megért Tovább mellett rendszeresen jelentek meg írásaik a Magyar Életben, a Magyar Ütban, a Hídban és a Magyar Csillagban) elsősorban a népművészet és a népzene-magyar zene kérdéseivel foglalkozó írások láttak napvilágot, míg a képzőművészet, a színház, a film témái csak elvétve kaptak helyet. Ami újat a népiek a parasztművészet megítélésében hoztak, az elsősorban a szociográfusok tevékenységéhez kötődött. Az újdonság gyökere pedig abban kereshető, hogy ők a társadalomkutató munkát politizáló indítékkal végezték.

18 Nemzetimegújító törekvéseik kiindulását — a Szabó Dezső-i alapgondolatnak és egyben széles körben elterjedt nézetnek megfelelően nem a polgárságban vagy a munkásságban, hanem — az agrárkérdés és parasztkérdés egymással összefüggő problémáinak rendezésében látták. Az első esetében természetszerűen egyöntetűen a földreform hívei voltak, a második megoldását, ugyancsak egységesen, a pára 4zttársadalom valóságának tudományos megismerésén, sajátos fejlődéstendenciáinak föltárásán és az annak alapján mutatkozó továbbfejlődési lehetőségek megvalósításán keresztül tartották elképzelhetőnek. Kutatásaikban tehát nem a parasztság ősi állapotának megismerése vagy megőrzésének mikéntje volt fontos számukra, hanem a parasztság polgárosorásának problémái, lehetőségei (miként ezt Révai József már 1938ban megfogalmazta"'). Így a parasztkultúrát és ezen belül a népművéf-íet is nem mint egy gondoskodásra szoruló népcsoport által létrehozott és a továbbiakban annak sorsától elválasztható, önálló meghatáro18 Némedi 1985. 140. 19 Révai József: Marxizmus és népiesség. (Budapest, 1938.) idézi: Révai József: Marxizmus, népiesség, magyarság. (Budapest, 1949.) (3. kiadás) 217—219. 332