A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Művészettörténet - Bíró Katalin: Egy parasztpárti politikus a népművészetről 1947-ben

rozatában, amely máig érvényes, részben igazolt gondolatokat tartalmaz a népművészet továbbélésének lehetőségeiről.

2 Az 1944 szeptemberétől a Magyar Frontban, majd decembertől a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban, az ideiglenes nemzetgyűlésben képviselt és az ideiglenes nemzeti kormányban is résztvevő, a ténylegesen kb. négy évig tevékeny Nemzeti Parasztpártban elsősorban azok az értelmiségiek voltak a programadók, a párt politikáját megalapozott társadalomtudományi kutatásokra és széles körű társadalmi tapasztalatokra támaszkodva formáló, vezető egyéniségek, akik a húszas évek végétől föllépő népi írói csoportosulásból és még inkább a népi szociográfia „hőskorában", a harmincas évek közepétől hozzájuk csatlakozó fiatal szociográfusok közül kikerülve szépírói, szociográfusi, publicisztikai vagy a történelmi helyzetnek megfelelően politikusi munkájukkal a magyar parasztság oldaláról, a parasztságot képviselve tevékenykedtek egy demokratikus átalakulás érdekében, akik 1937 tavaszán kezdeményezték a Márciusi Frontot, majd annak széthullása után, 1939 nyarán Makón kísérletet tettek a Nemzeti Parasztpárt megalakítására és 1944 márciusáig, az ellenzéki lapok betiltásáig a Szabad Szó körül tömörültek.

3 A párt vezetőségének 1945 áprilisi átszervezése során Veres Péter lett a pártelnök, Kovács Imre a főtitkár és Erdei Ferenc alelnökként működött. Munkájukat egy tizenöt, 1946 márciusától huszonegy főből álló intéző bizottság segítette, amelynek rajtuk kívül Darvas József, Illyés Gyula, Jócsik Lajos, Keresztúry Dezső, Szabó Pál, a régi pártelnök is tagja volt. A közvetlen irányító szerv, a főtitkári értekezlet a három vezető pártemberen kívül Darvas Józsefet, mint kulturális és propagandaosztály-vezetőt és Farkas Ferencet, mint gazdasági osztályvezetőt foglalta magában.

4 Bibó István, aki korábban a Márciusi Front programjának megfogalmazásában vett részt, a háború után pedig 1945 márciusától vállalt szerepet az Erdei Ferenc vezette belügyminisztériumiban és májustól lett a parasztpárt tagja, nem tartozott szervezetileg a párt vezetői közé — helyetét maga a párton belül a szocialista álláspont, illetve a szovjet függőség koordinátái szerint a centrumtól balra, illetve a centrumtól jobbra jelölte meg —, e korszakban írott politikai vitairatai azonban, nemcsak szaktudományos megalapozottságuk és a politikai realitásokhoz igazodó helyzetelemzéseik révén, hanem már 1945 végétől a koalíciós pártok között jelentős vitákat kiváltó hatásuk révén is a parasztpárt vezető ideológusai közé sorolták öt.

5 Hasonlóképpen korábbi kötődéseik révén vettek részt a párt munkájában — nem vezetőkként — Boldizsár Iván, Juhász Géza, Szabó Zoltán, 2 Vitányi Iván: Vitairat a mai magyar művelődésről (Budapest, 1983.) 83—87.; Németh Lajos: Elvek és tanulságok. Bibó István munkássága a művészettörténetírás vetületében. Jelenkor, 1981. 6. sz. 545. 3 Tóth István: A Nemzeti Parasztpárt története. (Budapest, 1972.) 21—25.; Pintér István: A Márciusi Front (Budapest, 1987.); Némedi Dénes: A népi szociográfia 1930—1938. (Budapest, 1985.) 51—56, 84—93 és 101—103,; Bfró Zoltán: Saját út (Budapest, 1988.) 10—12.; Beszélgetés Bibó Istvánnal (Huszár Tibor interjúja). Valóság, 1980. 9. sz. 41—46.; Huszár Tibor: Beszélgetések. (Budapest, 1983.) 103— 120. és 131—139. 4 Tóth 1972. 25. 5 Huszár Tibor: Bibó István — a gondolkodó, a politikus, in: Bibó 1986. III. 395— 397 és 422—428.; Huszár 1983. 28.; Bfró 1988. 13—55. 328