A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Néprajz - Fehér Ágnes: Untersuchung zu den moralischen Verhaltensnormen und Bewusstseinsverhältnissen iseiner Freikirchlergemeinde von Debrecen

Sz. Kürti Katalin A Református Kollégium és a képzőművészetek (1790—1848) Meliusz Juhász Péter püspök 1562-es debreceni hitvallása kimondta, hogy a tízparancsolat „nem tiltja az e világi életnek ékességére formált képeknek, kupáknak csinálását és az ötvösöknek munkáit, cifráit, históriáknak írását".

1 A szobrokat, a „faragott képeket" ugyan eltávolították az oltárok körül, de a freskókat csak később, a XVIII. században meszelték le az ellenreformáció templom-visszafoglaló intézkedéseire védekezésül. Középkori templomaink fehér falai alól sorra kerülnek elő a gótikus freskók, s ez már magában bizonyítja, hogy a reformáció nem végzett pusztító munkát. Így volt ez Debrecenben is, csakhogy itt a természeti csapások és a történelem viharai jóvátehetetlen rombolást végeztek. 1564-ben leégett a Szent András templom, a Kollégium és a mögötte lévő földesúri kastély. 1626— 1640 között két református erdélyi fejedelem tette lehetővé, hogy megújuljon a Szent András templom: Bethlen Gábor és I. Rákóczi György. Fél évszázad múlva, 1708-ban Rabutin német (és katolikus) katonái fosztogatták a várost: feldúlták a tipográfiai házat, a tanácsházán minden képet, címert szétszaggattak, a Kollégiumban gúnyos disztichonokkal látták el az auditórium festményeit.

2 Az ó-Kollégium emeletes négyszögű épület volt, amelyet szabálytalannak, ódonnak, roskatagnak nevezett 1793-ban Robert Townson angol utazó, s szegényházaikhoz hasonlította. Csodálkozását fejezte ki hogy találkozott Hollandiában és Angliában tanult professzorokkal, tudósokkal.

3 Ekkor — a felvilágosodás korában — különösen élénk volt Debrecen szellemi élete s ebben a kollégiumban volt legnagyobb szerepe. Domokos Lajos főbíró — egyben a Kollégium főgondnoka — minden erejét latba vetette az alma mater felemelkedéséért. Megszerezte a Kazay gyűjteményt, francia nyelvű könyveket vásároltatott, támogatta Csokonai Vitéz Mihályt, a Debreceni Grammatica egyik szerzője volt. A Debreceni Kör, amelyet a Hadházon élő Földi János irányított, tömörítette a város legjobb erőit: Fazekas Mihály költőt, a Kollégium pénztárosát, Szentgyörgyi Józsefet, Debrecen tudós, tankönyvíró orvosát, Csokonait, Kiss Imre salétrom inspektort és Nagy Gábor ügyvédet. 1807-ben jelent meg Fazekas—Dió1 Makkai László: Debrecen mezőváros művelődéstörténete = Debrecen története 1693-ig. (Szerk.: Szendrey István.) 493—604. Idézet az 520. lapról. 2 A falképek leírását, Tabajdi János kézirata alapján közli Dóczi Imre, a Debreceni Ref. Főgymnásium Értesítője az 1894—95 iskolai évről (Debrecen, 1895) 32. p. A fosztogatásról ld. Szűcs István: Debrecen sz. kisváros története (Debrecen, 1871), 714. 3 Közli Balogh István: Debrecen (Bp. 1958), 30. 249