A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Néprajz - Dankó Imre: Vízgazdálkodásunk népi alapjai I.

radásukhoz, fejlődésükhöz vízre van szükségük, amit gyökerekkel szívnak fel, s ugyanakkor víz-, csapadékképző munkát is végeznek. A víz körforgása a természetben könnyen megfigyelhető, s hogy mi most itt, éppen a növényvilágot említettük például, az azért van, mert a települések létrejöttében, fejlődésében a növényzetnek a vízhez hasonló, alapvető fontossága van.

35 Abból a tényből kiindulva, hogy Debrecen idetelepült és itt, ebben a környezetben fejlődött az egész Kárpát-medence egyik legnagyobb, valóban „tájakat összekötő" városává, azt kell feltételeznünk, hogy ez a terület, városunk helye nem nélkülözte a létéhez és fejlődéséhez szükséges vizet, hogy nem lehetett „víz nélküli" település. A közelmúltban megjelent Debrecen története című városmonográfiának többek között az is nagy érdeme, hogy az első kötetben Borsy Zoltán Debrecen és környéke földrajzi viszonyait — a felszín alakulását, a tájak jellemzését és Debrecen földrajzi helyzetét — tárgyalva erre a kérdésre is megnyugtató választ ad.

36 Borsy Zoltán azt mondja, hogy mintegy tízmillió évvel ezelőtt az Alföld és a Dunántúl aljzata mélyre süllyedt és az ezáltal keletkezett medencéket víz foglalta el. Az úgynevezett pannóniai vagy pannon tenger. Ez a tenger úgynevezett beltenger volt, nem volt komoly kapcsolata a nyílt tengerekkel és ezért sós vize fokozatosan elédesedett, azaz a beltenger lassan tóvá, édesvizű tóvá alakult. Ez a folyamat mintegy hat-hétmillió évvel ezelőtt ment végbe. Ebben az időszakban területünknek földrajzi meghatározója ez a kiédesedő víz volt, területünket a pannon tenger vize borította. Ez a lassan tóvá alakuló tenger különböző földrajzi tényezők, de főleg a beleömlő folyók és egyéb vízfolyások feltöltő munkájának következtében a harmadkorszak végére feltöltődött és az alja szárazzá, szárazulattá vált. A következő földtörténeti szakaszban is jelentős felszínformáló szerepe volt területünk életében a víznek. A szárazzá vált területen ugyanis új folyóhálózat alakult ki. Az új harmadkor végére kialakult folyóhálózat, bármily mértékben különbözött is a maitól, abban megegyezett vele, hogy területünk legnagyobb folyója, aminek a vízrendszere, amibe aztán mindmáig beletartozunk, akkor alakult ki: a Tisza. A Tisza ekkor a mai medrétől jóval keletebbre folyt s az Alföld (beleértve a mai dunántúli Mezőföldet vagy Mezőséget is) nagyobb területéről kapcsolta magához a vizeket, mint ma. A Tisza ez idő tájt a mai Kraszna—Szamos torkolat közelében délnyugatra fordult és Debrecen helyétől, területétől keletre folyt el, s csak egészen délen, közvetlenül az Ős-Dunába (ami ugyancsak más mederben folyt, mint ma) ömlése előtt egyezett meg folyása, medre a maival. További felszínalakulás a mintegy két és fél, három millió évvel ezelőtt kezdődött a negyedkorban vagy pleisztocénban ment végbe. Az ekkor történt felszínátalakulás, vízrajzi változás oka az volt, hogy a klíma a korábbinál nedvesebbre és melegebbre fordult. Ezekkel az időjárásbeli változásokkal egy időben, velük párhuzamosan, a feltöltődött és szárazzá vált egykori tengerfenék ismét süllyedni kezdett. A süllyedés azzal járt, hogy 35 Mendöl Tibor: Altalános településtörténet. Budapest, 1963. 36 Borsy Zoltán: Debrecen és környékének földrajzi viszonyai. Szendrey István (szerk.): Debrecen története 1. 1693-ig. Debrecen, 1984. 13—27 .— Vö.: Borsy Zoltán—Félegyházi Enikő: A vízhálózat alakulása az Alföld északi részében a pleisztocén végétől napjainkig. Szabolcs-szatmári Szemle XVII. 1982. 23—26. 219