A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Néprajz - Dankó Imre: Vízgazdálkodásunk népi alapjai I.

Eligius Róbert írta, és hogy tanulmányát ennek megfelelően a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentette meg.

3 Körülbelül Glaser és Schmidt tanulmányánaík megjelenésével egy időben fordult a néprajzkutatók érdeklődése a régi vízrajz kérdései, a régi vízhasználati-vízgazdálkodási módok, eszközök kérdései felé. Györffy Istvántól kiindulva a Sárrétkutató Szűcs Sándoron keresztül az ártéri gazdálkodás kutatásában nagy eredményeket elérő Andrásfalvy Bertalanig bezáróan számos etnográfus kutatta a népi vízgazdálkodást, a különféle víznyerési módokat, a vízfelhasználás és az életmódok kapcsolatát.

4 Néprajzosaink kutatásai mondhatni újabb lendületet adtak a geográfusoknak, a hidrológusoknak, akik megújult erővel fogtak neki a földrajzi szemléletű vízügyi, hidrológiai kutatásoknak. Geográfusaink azt tekintették akkor feladatuknak, hogy a különböző ármentesítési-vízszabályozási munkálatokról szóló, nagyobbára leíró jellegű monográfiákat, illetve az azokban foglaltakat egyrészt ellenőrizzék, másrészt újabb kutatási eredményekkel; összevetésekből származó megállapításokkal kiegészítsék; de mindenekfölött azt, hogy a rendelkezésűidre álló anyagot rendszerezzék. Fontos törekvésük volt ezeknek a geográfusoknak az is, hogy a vízrajzi helyzet, a vízfelhasználás-vízgazdálkodás és a népélet közti kapcsolatot feltárják, hogy a sok tekintetben meghatározó erejű kölcsönhatást kimutassák, meghatározzák. Érdekes, hogy erre a feladatra nagy súlyt helyeztek ezek, az előbb említett, ármentesítési-folyamatszabályozási monográfiák is.

5 Míg ezek a monográfiák a maguk leíró szemléletének, munkamódszerének megfelelően általában szóltak az ármentesített vagy a folyamszabályozások által érintett területek népének életéről, kultúrájáról, addig ezek az újabb geográfusok főleg emberföldrajzi szempontok alapján a vízrajz és a népélet kapcsolatát kutatva leginkább a települési viszonyokról, a vizek befolyásolta települési körülményekről írtak.

6 Mindezekre a kutatásokra, feldolgozásokra jellemzően elmondhatjuk, hogy bármit is szem előtt tartva, bármilyen szempontokat követve készültek, összességükben történeti jellegűek voltak, illetőleg a történeti földrajz, a történeti vízrajz, a településtörténet, illetőleg a történeti néprajz körébe tartoznak. Végeredményében ilyen, tehát történeti jellegű Lászlóffy Wal3 Schmidt Eligius Róbert: ösi, primitív kutak és vízemelő szerkezetek hazánkban. Budapest, 1938. Klny. a Bányászati és Kohászati Lapok 1938. évi évfolyamából. 4 Györffy István rendkívül gazdag munkásságából csak a következőket említjük: Az alföldi kertes városok. Bp. 1926.; Hajdúböszörmény települése. Szeged, 1927.; Nyíregyháza és Debrecen településformája. Szeged, 1929. — Szűcs Sándor: Biharnagybajom határának régi vízrajza s a község kialakulása. Debreceni Szemle VIII. 1934. 429—453.; A régi Sárrét világa. Budapest, év n. (1942.); Régi magyar vizesvilág. Budapest, 1977. — Andrásfalvy Bertalan: A sárköziek gazdálkodása a XVIII. és a XIX. században. Pécs, 1965.; Duna-mente népének ármenti gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig. Szekszárd, 1975.; A fok jelentősége régi vízgazdálkodásunkban. Nyelvtudományi Értekezések 70. Budapest, 1980. — Molnár Ambrus: Tanulmányok Nagyrábé történetéből. Püspökladány, 1985. 5 Például: Gallacz János (szerk.): Monográfia. A Körös és Berettyó ármentesítéséről. I—II. Nagyvárad, 1886. 6 Papp Antal: A Nagy- és Kis-Sárrét vidékének régi vízrajza. Közlemények a KLTE Földrajzi Intézetéből. Debrecen, 1956. — Frisnyák Sándor: Adalékok az ecsedi láp történeti földrajzához. Alföldi Tanulmányok IV. Békéscsaba, 1980. 217—226. 209