A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Történelem - Varga Gyula: Adatok a debreceni asztalos céh és a népi bútor történetéhez

Az 1850-es évektől valamelyest enyhülnek a követelmények, s ismét a bútortervezés lép előtérbe.

75 Később a céhrendszer válsága erősebben érezteti hatását. Az 1870-es években mind alacsonyabbak a felvételi követelmények, a rajzoltatás megszűnik. 1872-ben mikor a céh — országos rendelkezésre — megszűnik, a megalakuló „asztalos ipartársulat"-ba 53 fő lép be, köztük bizonyára már olyanok is, akik korábban nem voltak felvett tagjai a céhnek, illetőleg filiálisok voltak. Az első időben még lelkes szavakban üdvözlik az új időket, remélve, hogy a társulaton belül sikerül megőrizni a céh nemes hagyományait, hogy az asztalos ipar „phőnixként új életet nyerend". A társulat eleinte még próbálja folytatni a céhben megszokott szervezeti életet. Rendszeresen üléseznek, megtartják a mestervizsgát, betartják a vándorlást. A céhkiváltságok megszűnése azonban most már mindezt formálissá teszi, megszűnik ezek fontossága, eredeti tartalma.

76 így aztán mindinkább apad a társulatban aktívan tevékenykedő mesterek száma. A gyűléseket 15—20 fő látogatja. A legtöbb résztvevőt 1895 első káritorgyűlésen számolták meg, amikor is 20 mester jelent meg.

77 Az 1884. évi 17. te. kimondja az ipartársulat megszüntetését, s helyette létrehozza az Ipartestületet, ezzel véglegesen megszüntetve a céhbeli hagyományokat, s az iparosokat polgári jellegű szervezetbe próbálja tömöríteni. A debreceni asztalosok azonban még továbbra is társulatban maradnak, s majd csak 1915. június 24-én, tehát 30 évvel később mondják ki az ipartársulat megszűnését, s lépnek be az ipartestületbe. Igaz, ekkor már csak 14 mester alkotja a társulatot, akiknek átlagos életkora ekkor 63 év.

78 A társulat tehát lényegében kiöregedett. A fiatalok bizonyára már régebben társulaton kívül tevékenykedtek. Ami az asztalosok munkáját illeti, a modernkedő törekvések mellett a XIX. század folyamán végig még alapvetően gondolniuk kell ha nem is az elmaradottabb falusi rétegek, de legalábbis a debreceni parasztpolgárok, cívisek igényeinek kielégítésére. E rétegek körében ugyanis még erőteljesen él a XVIII. században kialakult rusztikus bútortípusok használata. Ezek közül különösen a sötétebb tónusú, főként egyszínű sárgásbarnára, vöröses, zöldes

v

tónusú színekre festett masszív karos „gondolkodó" székek, ülőpadok, fiókos, szétnyitható vagy kihúzható asztalok, egyszerű, vagy menynyezetes ágyak, tálasok, komótok, bölcsők almáriumok, tékák mutatnak 75 Pl.: 1858. II. 7. Kováts József: „Egy oszlopon álló kanapé, elébe való asztal"; 1864. márc. 20. Nagy Sándor: „egy ék szekrény, emelvénnyel, 2 ajtóval, az ajtó felébe fiókkal, keresztül vágással"; 1864. máj. 29. Karol Gábor: „Egy gömbölyű elejű szekreter"; 1865. márc. 19. Nagy Sándor: „egy prédikáló szék, úrasztalával, saját ízlése szerint"; 1865. szept. 9. Hegyi Sándor: „egy kapu, 2 öl magas, 10 láb széles, felső világító ablakkal, s keresztül vágással". Uo. 76 így van ez a többi debreceni céh esetében is. Vö. Balogh István, 1973. 183. 77 Acs Imre, Bagdi István, Bálint Imre, id. Bálint József, ifj. Bálint József, Ballá Lajos, Bartha László, Demjén Gyula, Dinnyés Gyula, Diószegi Imre, Gaál János, Katona Antal, Kerekes Albert, Kiss Gyula, Kováts Béla, Liptai József, Nagy Sándor (elnök) Olényi Antal, Polgári Dániel, Saáry Mihály, Sánta György, Szabó Gyula, Szatmári Imre, Szekeres András, Tibai István, Vachler János. IX. 2. 2. jkb. 1985. febr. 3. 78 Uo. jkv. 1915. jún. 24. A jelenlevők: Ács Imre 64 éves, Bagdi István 63 éves, Bálint József 61 éves, Dényes Gyula 66 éves, Kerekes Albert 66 éves, Kiss Gyula 52 éves, Kis József 45 éves, Kovács Béla 66 éves, Liptai József 65 éves, Nikházi László 56 éves, Olényi Antal 84 éves, Szabó István 51 éves és Szekeres András 73 éves. 136