A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Történelem - Varga Gyula: Adatok a debreceni asztalos céh és a népi bútor történetéhez

még a viszonylag egységes népi ízlés jelenlétére. Fő jellegzetessége ezeknek a bútoroknak az egyszerűség, a vaskos, erős szerkezet, a hivalkodásmentes, puritán szemlélet, amit bizonyára a hivatalos egyházi, tanácsi morál is támogat. A fő díszítőelemek magából a szerkezetből adódnak, legfeljebb egy-egy festett, faragott motívummal gazdagítják azt. A virágozást ugyan teljesen nem lehet kiküszöbölni, hiszen falun, főként az ország más vidékein ez éppen ebben az időben kezd kibontakozni. Itt azonban úgy tűnik, hogy ezt a debreceni asztalosoktól mindinkább a volt filiálisok veszik át, s fejlesztik tovább. A virágozásnak egy újabb stílusa is kezd elterjedni, a fehér alapra rakott színes virágkompozíciók, melyekkel főként menyezetes ágyakat, bölcsőket, székeket díszítenek (15., 27. kép). Ilyen újszerűnek tűnő divat lesz az úgynevezett „tornyos tükrök" készítése, melyet talán felvidéki iparosok hatására kezdtek készíteni, de a festés, •• 27. kép. Mennyezetes ágy. XIX. sz. eleje. V. 77. 70. 1. 137