A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Történelem, műemlékvédelem - Kormos László: A debreceni Református Kollégium szervezetei és hivatalai

Református Tanítóképző és Líceum A partikulákba kiküldött tanítók felkészítését szintén az egységes kollégiumi oktatás végezte. A köztanítók oktatását Martonfalvi György 17. századi reformja nyomán külön professzor irányította. Tanítási rendszerét 1730 után Maróthi György készítette el az ún. „Idea"-val, valamint az „Opiniones"-szel. Ezt fejlesztette tovább Hatvani István professzor, aki a kollégium classium inspectora volt. 1802-től Budai Ézsaiás már külön oktatástant is tanított. Az egyházkerületi közgyűlés pedagógiai tanszék felállításáról 1817-ben határozott ugyan, de a tanszékre az első tanárt csak 1824-ben sikerült beállítani Zákány József személyében. Tanársága idején 1838-ban ő indítványozta az egyházkerület elnökségének a kollégiumban a paedagogicum szervezését. A folyamatos fejlődést elősegítették és a tanítóképzésnek önálló oktatási tagozatként való működését a hajdúvárosok tették lehetővé azzal, hogy 1852-ben a tanítóképzés céljára tanszékalapot létesítettek. A szakszerű, tudományos tanítóképzés ez alapítványra támaszkodott, és 1855-ben az egyházkerület véglegesítette — két tanszék létesítésével — a református preparandiát. A tanítóképzés színvonalát jelentősen befolyásolta az az egyházkerületi határozat, mely 1869-ben — a 3 évfolyamú tanítóképző intézetet 3 tanszékével — elválasztotta az akadémiai tagozattól. Az így függetlenné és önállóvá lett tanítóképző intézet 1869—1870. évtől a kor követelményének megfelelő volt. 1884—1920-ig négy, 1920tól öt évfolyamú tanintézetté lett, ahol 1922-ben már 15 tanár tanított. 1938—1939. tanévtől fokozatosan líceummá alakult. 1949-ben — az iskolák államosításával — a tanítóképző intézet megszűnt. A tanítóképző intézet mellett a kollégiumi elemi iskola — mint gyakorlóiskola — 1872—1948 között működött. Polgári iskola A kollégiumban a polgári fiúiskolái tanítás kezdete 1829—1830. tanévre esik. A tanulói névjegyzékeket — a polgári iskolai tanulók adataival — azonban csak 1841—1842-től vezették. Ez a polgári fiúiskola —egyházkerületi közgyűlési határozat alapján — 1871-ben megszűnt, helyébe reáliskolát szerveztek. Mintegy fél évszázad után, önálló kollégiumi tagozatként az egyházkerületi közgyűlés — a hajdani tradícióra emlékezve —• 1928-ban a Debreceni Kereskedelmi Társulattól átvette a polgári iskolát, ahol 1929 szeptemberében, alapítása százados évfordulóján megkezdődik a tanítás. Az első szervezett polgári iskolát „külvárosi polgári iskola"-ként tartják számon a név- és osztályjegyzékek, tantervek és tanítási anyagok. Ez újjászervezett iskola emlékét pedig a fennmaradt évkönyvek őrzik. Elemi iskola Az elemi iskolai tanítás a 18. század utolsó harmadától követhető nyomon. 1794től a nagy és kis iskolásoknak külön tanítójuk volt. Ezt az iskolát 1820-tól szoktatóiskolának nevezték, melyben az alsós növendékeket állandósított tanító oktatta. A háromosztályos elemi iskolát 1865—66. iskolai évtől négyosztályos elemi iskola váltotta fel, mely a tanítóképző intézet megalakulása után a kollégium gyakorló elemi iskolájaként — külön tagozatként — az iskolák államosításáig működött. A városszerte levő ún. utcai elemi iskolák a 19. század közepéig tartoztak a kollégium partikulai szervezetéhez. 90