A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Történelem, műemlékvédelem - Kormos László: A debreceni Református Kollégium szervezetei és hivatalai

Felsőoktatási Tanács A református hitvallásos nevelés biztosítása és irányítása érdekében a kollégium felső tagozatainak 1914. évi egyetemmé alakulása után a Felsőoktatási Tanácsot bízta meg az egyházkerület az egyetemi tagozatok felügyeletével. A Felsőoktatási Tanács, és albizottságainak működési szabályzatát az egyházkerületi közgyűlés határozta meg (189/1914), és tagjait is a közgyűlés választotta. 1933 után a gazdasági tanács, illetve intézőtanács jogkörével egybeolvadva elsorvadt. Kollégiumi igazgatói hivatal A kollégium oktatási intézményeinek szaporodásával a kollégium egyes intézményei 1854 után külön igazgatók vezetése alá kerültek. A közös vezetést az igazgató tanács gyakorolta. Felügyelete alá tartozott a kollégiumi főigazgató, aki az 1854 előtti rektorprofesszori tisztet folytatta, s az igazgató tanács intézkedéseinek végrehajtója lett. Közös igazgatói hivatal felállítására „akadémiai igazgatói hivatal" néven 1860ban került sor. Az egyetem kiválása után mint „kollégiumi igazgatói hivatal" működött. 1950—1951. tanévben, amikor a Teológiai Akadémia visszakerült a kollégiumba, a hivatal „kollégiumi főigazgatói hivatal"-Iá alakult. Közös tanárkar A kollégium professzorainak, tanítóinak közös gyűlése volt a professoratus. Jegyzőkönyvei 1749-től maradtak fenn. 1749—1831 közt professoratus et curatoratus néven gazdasági ügyeket is intézett. 1831-ben, amikor a gazdasági ügyeket elválasztották az oktatásügytől, a professoratus csak a nevelést irányította. A főiskolai fakultások, a középiskolai intézmények és elemi gyakorlóiskolák külön tanárkar és külön igazgatás megszervezése után az oktatás és a vele összefüggő ügyek vezetésére közös tanárkar alakult. A közös tanárkar igazgatási hatáskörébe tartozott a professzorok mellett működő köztanítók, az elemi oktatásban segítő classicus praeceptorok és a magántanítást folytató privatus praeceptorok felügyelete, valamint az akadémiai promotióra pályázók, a kollégium partikuláiba kihelyezett tanító diákok ellenőrzése (rectoriák, praeceptoriák, particulák). A rectoriákban tanító diákokat rectoroknak (ludi magister) nevezték, ők több tanerős iskola igazgatói voltak, és külföldi tanulmányútra készültek. A praeceptorok rectori felügyelet alatt vagy egy tanerős álláson működtek a particulákban, s köztanítói keresetükből folytathatták hazai főiskolai tanulmányukat. A particulák már a 17. században a kollégium körül szilárd rendszert alkottak a közös tanárkar felügyelete alatt. A rectoriák minősített particulák voltak, és a kollégium egységes tanítási rendszerébe tartoztak. A tanítás az egy tanerős iskolákban is a kollégiumi rendtartás szerint folyt. 1895 után országos törvényes rendelkezésre a rectoriák megszűntek, gimnáziummá vagy főiskolává szerveződtek, a kisebb particulákból pedig elemi iskolák lettek. A közös tanárkar hatáskörébe tartozott még a magántanulók vizsgáztatása, a tanári nyűg- és gyámintézet (1842, 1859) fenntartása, a supplikációk irányítása és minden oktatásüggyel kapcsolatos teendő. 87