A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Régészet - Kőhegyi Mihály: Római pénzleletek a Kárpát-medence szarmatáinál

és kelet-európai éremleletekre is kitekint.

17 Az angol

18 és a német anyagot is közölték.

19 Az említett teriileteken nemcsak római dénárleletek, hanem más kereskedelmi áruk (fémedények, üvegtárgyak, fegyverek, terra sigillaták stb.) is feltűnnek. E munkákból megállapítható, hogy a Szovjetunió déli és nyugati területén, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Észak-Németországban, Dániában, Svédország déli részén, valamint Gotland szigetén sok a magyar Nagyalfölddel rokon vagy hasonló összetételű római dénárlelet. Zömük I—

II. századi dénárokat tartalmaz, s közös jellemzőjük, hogy általában a II. század második és harmadik harmadában Commodussal, esetleg a III. század első két évtizedében Septimius Severus és családtagjai dénáraival záródnak. Gyakran található bennük néhány korabeli hamisítvány, de a Kecel II. lelet kivételesen nagy mennyiségű hamisítványát (1,77%) egyik sem éri el. Ám hol vásárolhattak a szarmaták római pénzért árut? Maguktól a rómaiaktól, s — többek között — éppen Lugióban, Intercisában és Aquincumban. A szarmata— római kereskedelmi kapcsolatok elsősorban határ menti árucserére korlátozódtak. Arra, hogy a szarmaták a provincia belsejébe is bejöttek volna kereskedni — mint azt Tacitus a hermundurokkal kapcsolatban említi

20 —, nincs adatunk. Ez szerinte amúgy is ritka engedmény volt Róma részéről.

21 Az árucsere legfontosabb helye a légióstábor volt,

22 ahová csak meghatározott napokon jöhettek a határon túli népek.

23 A katonaság szigorú felügyeletére nemcsak védelmi okokból volt szükség (a vásárok alkalmával a barbároknak módjukban állott az erőd rendszerének, erejének kikémlelése),

24 hanem a különböző vámrendelkezések betartása miatt is.

25 Az aquincumi vámhatóságoknál valószínűleg germán, illetve szarmata tolmács működött.

26 Brigetióban pedig dák tolmácsról van adatunk.

27 A vásárok tartását aránylag kevés helyen engedték meg,

28 de a limes fokozatos gyengülésével párhuzamosan már kisebb helyeken is voltak piacok.

29 Minden áru vámköteles volt (általában octavát, azaz 12,5%-ot kellett fizetni),

30 ezért igyekeztek kijátszani a vámrendelkezéseket.

31 A kereskedelemben zömmel szabadon bocsátott rabszolgák tevékenykedtek.

32 17 L. Lind: Roman denarii found in Sweden. 2. Catalogue Text. = Acta Universitatis Stockholmiensis 11:2. (Stockholm, 1981.) 18 P. J. Casey: Roman coinage in Britain. (Haverfordwest, 1980.) 19 R. Laser: Die römischen und frühbyzantinischen Fundmünzen auf dem Gebiet der DDR. (Berlin 1980.) 20 Tacitus: Germania 41. 21 Ezzel ellentétes véleményt vall M.Wheeler: Rome beyond the imperial frontiers. (London, 1955.)9. 22 G. Alföldi: Das römische Pannonién. Forschungen und Ergebnisse. = Das Altertum, 1963. 146. 23 DioCassiusll, 19. 24 A vásárok helyét is kijelölték. Dio Cassius 71, 11, 3. 25 A. Dobó: Publicum Portorium Illyrici. Az illyricumi vámrendszerre vonatkozó feliratok. = DissPann II. 16. (Budapest, 1940.) 26 CIL III. 14349. 27 BarkócziL.: Dák tolmács Brigetióból. = ArchÉrt 1944—1945. 178—192. 28 Cod. lust. 4, 63, 6. 29 A Solva melletti burgust például commerciumnak nevezik „qua causa est factus". CIL III. 3653. 30 CIL HL 4288. 31 Dobó A.: A római vámokról. = ArchÉrt. 1946—1948. 208—215. 32 Mócsy A.: Die Entwicklung der Sklawenwirtschaft in Pannonién zur Zeit des Princi

pates. — ActaAntHung 1956. 229—230. 76