A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Régészet - Kőhegyi Mihály: Római pénzleletek a Kárpát-medence szarmatáinál

Aquincumból,

33 Mursából,

34 Intercisából

35 és Bánostorról egyaránt ismerjük őket.

36 Uraik többnyire a veteránok közül kerültek ki, akiknek keze alatt 4-5 kereskedő rabszolga is dolgozott, busás jövedelmet hajtva gazdájának. Még a római provinciákon belül is kevés adatunk van arra, hogy az áru miképpen jutott a vevőhöz. A határon túli népekkel folytatott kereskedelemről természetesen még kevesebb fogalmunk van. Bizonyos, hogy a II. századtól kezdve már államilag szervezik meg a kereskedelmet,

37 sőt hivatalos római kereskedők járták a barbár területeket.

38 Néha büntetésből megtiltották a kereskedést, amivel kimondottan sújtották a szomszédos népeket.

39 Egyes törzsek ősi módon cserekereskedést folytattak.

40 Adóba is kellett néha gabonát adniuk a germánoknak,

41 a quádoknak marhákat és lovakat,

42 a frieseknek marhabőröket.

43 De pénzzel is vásároltak, s az ezüstöt jobban becsülték az aranynál.

44 Aquincumban olyan favödröket találtak, melyek quád fából voltak.

45 Az Északi-tenger mellől, Lengyelországon át, borostyánkő került a birodalomba, melyért a rómaiak vasat adtak.

46 Néha rabszolga-kereskedelem folyt, de igen feltűnő, hogy egyetlenegy szarmata rabszolgát sem ismerünk a nagyszámú római feliratos kőről.

47 Bizonyára fölös számú szarvasmarha került szarmata földről a rómaiakhoz, akiknek ezekre igen nagy szükségük volt a mezőgazdaságban.

48 Amíg a szabad Germaniába irányuló római export kérdéséről számos adatgyűjtés, feldolgozás látott napvilágot,

49 és a kutatás jelentős lépést tett előre az útvonalak megállapítása, a kereskedelmi kapcsolatok lüktetése, az egyes időszakokban elért intenzitás meghatározása terén,

50 addig a Pannoniától keletre élő népek: elsősorban a szarmaták, az osusok és cotinusok felé irányuló export csak kevés kutatót foglalkoztatott. Hiányzik az itt előkerült római tárgyak corpusa, s ez ideig csak a terra sigillaták összegyűjtése és feldolgozása történt meg.

51 Néhány szórványt leszámítva a rendszeres kereskedelmi forgalom a II. század közepe után indult meg, és a III. század hatvanas éveiben ért véget. A terra sigillaták mintegy 10%-át képezték a római importnak. 33 CIL III. 3607., 14352., 10551, Germania 1932. 290. 34 CIL III. 15146., 15141. 35 Intercisa I. (Dunapentele

—Sztálinváros). Geschichte der Stadt in der Römerzeit. = ArchHung XXXIII. (Budapest, 1954.) No. 69., 124., 371., 399. 36 Dudás Gy.: A begecsi ásatásokról. = ArchÉrt 1902. 350. 37 5. Bolin: Die Funde römischer und byzantinische Münzen im freien Germanien .(Deutsch. Arch. Inst. 1929.) 129. 38 Caesar: B. G. I, 39. 39 Ammianus Marcellinus 27, 5, 7. 40 Tacitus Ann. II. 62. 41 Dio Cassius 72. 2. 42 Dio Cassius 71. 11. 43 Tacitus Ann. IV. 72. 44 Az arany ritka volt a limesnél. К. Pink: Der Geldverkehr am österreichischen Donaulimes in der Römerzeit. = JLNÖ 25 (1932) 49—88. — Az arany és ezüst értékaránya a IV. században 1:18. W. Kubitschek: Gold und Silber gegen Ende des IV. Jahrhunderts. = NZ 56 (1923) 30. 45 Hollendonner F.: Az aquincumi római hordók és kútrészek fája. = Botanikai Közlemények 1916. 92—94. 46 A. Dymaczewsky: Aus den Forschungen der Spät

—La

—Tene und römischen Kaiserzeit in Westpommern. = APolona 7 (1964) 126. — Kőhegyi M.: Der Bernsteinweg in Westpannonien und die Sarmaten in der Grossen Ungarischen Tiefebene. = FUFG 10 (1978) 96—97. 47 Mócsy A.: Pannónia. = PW—RE Supp. IX. 1962. 687. 48 К. Tyminiecki: Pisma wybrone. (Warszawa, 1956.) 9., 37., 126. 49 H. J. Egyed: Der römische Import im frein Germanien. (Hamburg, 1951.) 50 E. Konik: Slask starozytny a impérium rzymskie. (Warszawa

—Wroczlaw, 1959.) — K. Majawsky: Importy rzymskie w Polsce. (Warszawa

—

Wroclaw, 1960.) 51 D. Gabler: Terra sigillata in dem Ostpannonien benachtbarten Barbaricum. ~ RCRF 8 (1966) 5—17. — Gabler D.: Terra sigillaták a Kelet-Pannoniával szomszédos Barbaricumban. = ArchÉrt 95 (1968) 212. 77