A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Természettudomány - Bozsko Szvetlana: A debreceni szikigyakor Dombos erdőség madárvilága

erdővel szemben a kerttelep avifaunájának szint szerinti tagolódása teljesen ellentétes görbét rajzol, jelezve az építmények és mesterséges odúban költő fajok abszolút uralmát (44,4%). A fajgazdagságban, a három erdőtípus között, a legszegényebb az erdeifenyves költőfaunája volt (22 faj), amely más régiókban is az utolsó helyet foglalja el az erdők ranglistáján. Finnországban a természetes erdeifenyvesben aljnövényzet nélkül sem költ több a 22 fajnál (Haila és tsai, 1980). Azonban Magyarországon az alacsony fajszám magasabb egyedszámmal párosul (75—85 pár/10 ha), ami az országunk déli fekvésével áll kapcsolatban. A 28—29 éves szekunder erdeifenyvesben a jellemző fajcsoportot három faj — a Phylloscopus collybita, Ph. sibilatrix és Fringilla coelebs — alkotja. Nem sokkal gazdagabb az akácültetvény madárvilága a 29 költő fajával és a csak 50,8 pár/10 ha egyedsűrűségével. A jól áttekinthető, sorokban ültetett magas szálerdőben meglehetősen kedvezőtlenek a védelmi, a rejtőzési és fészkelési lehetőségek is a madarak számára. Domináló madárcsoport itt a magasan, fakoronában lakó fajokból áll: Oriolus oriolus, Streptopelia decaocta, Fringilla colelebs. A többi faj százalékos aránya a társulásban egészen alacsony, és ezt az egyenletesség (J) alacsony értéke is érzékelteti. Ennél változatosabb a vegyes lombos ültetvények madárközössége a 35 költő fajával, azonban az állomány sűrűsége itt nem haladja meg a 68—74 pár/10 ha-t. Ez az átlag jóval kisebb az irodalomban közölt mutatóknál (Legány, 1969—70), amelyek az ültetett alföldi vegyes ligeterdőkre vonatkoznak, de magasabb, mint a tiszta nemes nyárosoké. Az egészben véve 25—30 éves mesterséges akác, fenyves és kismértékű elegyes erdőkben fajilag és egyedszámban szerény és — az erdeifenyves kivételével — kiegyensúlyozatlan madárnépesség van, amelyet alacsony diverzitás- és egyenletességértékek jellemeznek. A három megvizsgált szekunder erdő között 70—75%-os faji hasonlóság mutatkozik a költő fajok teljes listája viszonylatában (3. ábra). Azonban a rendszeresen, évről évre fészkelők összehasonlításakor a Jaccard-index segítségével jobban mutatja AFVK AFVK 50,00 73,17 23,08 — 50,00 73,17 23,08 l 66,66 18,18 66,66 18,18 ЁЁЦ^р 20,00 : 70,59 75,00 48,28 Zü 70,18 47,06 === 62,50 = А В Jelmagyarázat: A — akácerdő, V — vegyes lombos erdő, В — fenyves, К — kerttelep. 3. ábra. A négy biotóp rendszeres (B) és összes fészkelőinek (A) fajazonossági indexe (Jaccard-index) 49