A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Természettudomány - Bozsko Szvetlana: A debreceni szikigyakor Dombos erdőség madárvilága

a három biotóp avicönológiai differenciálását (3.B ábra). A vegyes erdő madárközössége nagyfokú azonosságot mutat a többi erdőtípus madárfajaival, de az erdeifenyves és az akácerdő között a hasonlóság csak 50%-os. Minimális affinitás létezik a víkendtelep és a három erdei biotóp rendszeresen költő avifaunája között (3.B ábra), de az összes faj viszonyában már 47—62%-os, vagyis középfokú az azonosságuk, sőt a vegyes erdővel összevetve ez az index már eléri a nagyfokú kategória határát is. Azonban a rendszeresen költő fajok összehasonlítását objektívebbnek tartom, az ezúton kapott adatokat hitelesebbnek, mert azok ténylegesen az évről évre élő fajokat reprezentálják. A téli hónapokban megváltozik az avifauna összetétele és területi eloszlása. Legtöbb faj a fenyvesbe húzódik be (12, az avifaunájának 38,9%-a), legkevesebb (8, a fajainak 21,1%-a) az akácban fordul elő. Azonban a leggazdagabb a kerttelep madárvilága, ahol 24 faj, az észlelt fajok 45,3%-a figyelhető meg. Döntő tényezőként itt a madáretetés lép fel, aminek következtében a telepre bejárnak a távolabbi környék madarai és a rájuk vadászó sólyomfélék és baglyok. Nem kevésbé fontos a telep erdő közti fekvése — így a kertekben mindig nagy az átmenő madárforgalom. Az erdő szomszédsága döntően hat a kerti avifaunára minden szezonban. Annak idején Nagy Jenő (1936) is felfigyelt arra, hogy az átlagos debreceni kertekben fészkelő 17 fajjal szemben a Nagyerdő melletti szőlős-gyümölcsösben a költő madárfajok száma 32-ig nőhet. Érdekes, hogy az elmúlt 50 év alatt a kerti avifauna faji összetétele lényegesen nem változott meg Debrecenben. A Nagy Jenő által felsorolt 17 tipikus fészkelő madárfajból most is 14 rendszeresen költ ebben a biotópban, a hiányzó háromról annyit, hogy a vadgerlét kiszorította a balkáni gerle, a kerti poszáta most ritkaságnak számít városunk környékén (Bozsko, Juhász, 1983—1984), a nyaktekercs inkább erdőben fészkel, mint a mostani fiatal vikendkertben. Nagyon fontos kérdés, hogyan hat az erdei avifaunára a víkendtelepek szomszédsága és a madárállományt érő antropogén tényezők. A madárfajlista tanulmányozása során feltűnik, hogy a megvizsgált erdőkben hiányoznak a nagy testű, óvatos természetű madarak, és inkább az antropogén hatásokat jól toleráló fajok dominálnak, olyan fajok, amelyek kapcsolatai a megművelt, antropogén tájakkal hosszú múltra nyúlnak vissza. Ez már eleve predesztinálja az érvényesülésüket a szuburbán területeken. Továbbá az avifauna optimális életvitelének kedveznek a mai kertművelés szokásai. A kora tavasztól egészen június végéig a víkendtelep látogatottsága főként a hét végére korlátozódik, a kerttulajdonosok el vannak foglalva a sürgős munkák sokaságával, és gyakorlatilag nem látogatják a környéki erdőket, egyedül a járműforgalom élénkül. Ez kedvez a madaraknak a legfontosabb időszakban, amikor a költés megy. Csak a nyári iskolaszünet és a szabadságok kezdetével jelennek meg a sétáló, játszó gyerekek, a gombaszezon indulásával a gombaszedők az erdőség távoli részein. De ez az időszak gyakorlatilag nem veszélyes a madarak számára, mert fészkelésük az átlagos években június végére be is fejeződik, a kétszer költők kivételével, de ezek kis számban vannak. Egyedül a birkalegeltetés, amely minden hónapban megfigyelhető ezen a tájon, jelent komoly veszélyt a talajon költő madarakra. Ezért az engedélyezését ajánlatos lenne a későbbi hónapokra kiadni. Összegezve megállapítható, hogy a Szikigyakor—Dombos ültetett erdő madárvilága egyelőre nem szenved észrevehető kárt a kerttelepek létrejötte miatt, sőt a szegélybiotópok jelentősen javítják az avifauna ökológiai életfeltételeit. Inkább a monokultúra gyakorlata hat fékező tényezőként az avifauna faji és egyedmennyiségi mutatóira. Ezért csak sürgetni lehet a Debreceni Parkerdészet tervében lefektetett gondolatot arról, hogy a jövőben a több elegyes állományú ültetésre kerüljön majd sor. A vegyes 50