A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Holló László Kossuth-díjas festőművész születése 100. évfordulója alkalmából a Déri Múzeumban rendezett Emlékülés 1987. március 5. - Sz. Kürti Katalin: Holló László és az Ady Társaság

Sz. Kürti Katalin Holló László és az Ady Társaság „Debrecen az őstalaj, kövér, kegyetlen, de életet terem."

1 — Ezek a szavak Móricz Zsigmondtól származnak, de Holló László Debrecenben maradását is jelképezik. Lyka Károly is használta ezt a kifejezést a századelőn, amikor csodálkozását fejezte ki, hogy ezen a nevezetes ó'stalajon, amely eleddig nem látott telivér művészt, most egy Medgyessy látott napvilágot.

2 Ezen a talajon, hosszas mozdulatlanság után, változás kezdődött, amit Ady úgy fejezett ki: „Basahalmától ős-Péterfiáig ájer pezseg: úgy hívják, gondolat". Nemcsak a városkép változott, indult nagystílű fejlődésnek, hanem a belső arculat is. Létrejött a városi múzeum, lerakták az egyetem alapkövét, pár lelkes ember létrehozta a Műpártoló Egyesületet, megindult a művésztelep szervezése. Ez ugyan meddő maradt, de a közös műhely létesítésének a szándéka 1924ben életre hívta a vidék első művészházát. A debreceni Oláh Gábor, Tóth Árpád mellett Móricz Zsigmond és Ady Endre gazdagította az irodalmi életet, mellettük nőtt fel Gulyás Pál, Juhász Géza. Bakoss Tibor, Bosznay István, Pálffy József mellett fiatal festők sora vett részt az egyre sűrűsödő kiállításokon: például Toroczkai Oszvald, Hrabéczy Ernő és Holló László, a három Hollósy-tanítvány. Holló László 1914-ben, Técsőről hazatérve leszállt a vonatról Debrecenben, s talán maga sem sejtette, hogy hét évtizeden át, örökre ittmarad. Úgy tartotta itt ez a kegyetlen őstalaj, hogy megteremtette ihlető témáit, s Holló művészete megtermetté igazgyöngyeit: paraszti és mitologikus, biblikus képeit, önarcképeit. Holló életművének legjava a két világháború között született. Ennek a kornak ellentmondásai, gondjai, mint cseppben a tenger, tükröződtek sorsában.

3 Trianon után külső körülmények is segítették, segíthették volna Debrecen kulturális fejlődését, ha nem is mindig önzetlenül. A kulturális élet irányítóinak figyelme elsősorban politikai okokból irányult Debrecenre és csonka Bihar vármegyére. A kiszakadt kulturális központok közül Nagybányát és Nagyváradot Debrecennel akarták pótolni. Különösen a klebelsbergi kultúrpolitika szorgalmazta, hogy Debrecen Kelet-Magyarország kulturális központja legyen. Ezt a célt szolgálta a Magyar Vidéki Városok Kulturális Szövetsége, amelyet először, 1928-ban, a Dunán inneni városok kulturális szövetségeként hoztak létre.

4 Ez a szövetség azt tűzte ki célul, hogy megvalósítja a művészeti élet decentralizációját, Budapesttől elszakadását, s létrehozza az együttműködés változatos formáit. A decentralizáció jegyében barátkoztak 1 Kiss Tamás idézte Móricz Illyés Gyulához írt levelét (1941) a Századok szelleme című kötet (Debrecen, 1980.) 122. lapján. 2 Lyka Károly: Vándorlásaim a művészet körül (Budapest, 1970.), 370. 3 Átfogó irodalom: Debrecen története 4. 1919—1944. (Szerk.: Tokody Gyula. Debrecen, 1986.), Sz. Kürti Katalin: Debrecen képzőművészete 1919—1945. (Debrecen, 1986.). 4 A szövetség működéséről a Debreceni Képes Kalendáriomban olvashatunk: 1930/67—73., 1931/ 93—97., 1932/123—132. 427