A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Holló László Kossuth-díjas festőművész születése 100. évfordulója alkalmából a Déri Múzeumban rendezett Emlékülés 1987. március 5. - Sümegi György: Holló László írásairól és a Holló-irodalomról

s mint ilyen, képviseli a korabeli kritika egyik vonulatát. Lázár szinte ugyanezen kifejezések más rendszerű összerakásában nyilatkozott az 1930-as, Holló következő Ernst múzeumi csoportkiállításakor.

13 Kétségtelenül fölfedezve benne — persze nem volt nehéz, evidensnek számított már — a sajátos színvilágát, Holló kifejezését használva, „a robbanó kolor"-t. A debreceni Ady Társaság képzőművészeit bemutató könyvecskében

14 Rabinovszky Máriusz Medgyessy után az előkelő második helyre sorolja be Hollót, aki szerinte: „Medgyessy embertípusának ellentéte: csupa lángoló szenvedély, lázas látomás, mámoros kitörés. Lelki ősei Greco és Delacroix. Sötéten ragyogó színeit, borzalmasan szétvetett formáit a feszültség lendülete hatja át. Minden ecsetvonása nyugtalan, fájdalmas pátoszú, héroszi panasz". Lázár lelkendezése, Rabinovszky miniatűr jellemzése az Alföld csendjében, Debrecenben majdnem teljesen visszhangtalanul dolgozó festőt tágabb horizontok felé irányítaná. Holló a választott városa várva várt elismerése-támogatása nélkül is töretlen akarattal munkálkodott a két világháború közti időszakban. Ahogy az impreszszionistákat jellemezte, ő is a szabadban, rajztömb vagy kifeszített vászon fölé hajolva dolgozik. Városszéli magányában, tiszadadai mikrokörnyezetében — ez egyébként a gyermekkori Alpárt, Tiszaújfalut is tovább éltetheti benne — nemcsak festményein, de a világban, a valóságban is egyre sötétebb az ég az újabb világégés előérzetében. Mint az önéletíró írók, az alanyi költők a regénynek, a versnek, Holló festményeinek főszereplője gyakorta. Önéletfestő a szó köznapi értelmében. Ő a Zsuzsanna mögötti egyik vén, ő a bokrokból kibukkanó Faun, de ő a nagy terhet cipelő mezei munkás, és ő a Nagyerdőn mélázó Csokonai. „Én vagyok Koppány, és én vagyok István is" — vallotta. A bujkálás-rejtőzködés, a mimetikus funkció, a szerepjátszás sokféle, máig nem elemzett megnyilvánulása fedezhető föl kompozícióin. Gazdag, Nagy Balog János, Nagy István és Rudnay ilyen nemű munkáinál is számosabb önarcképsorán ugyanakkor a legközvetlenebb és legpregnánsabb a szerepvállalással összefonódó őszinte magamegmutatás és a lélektani mélységű önelemzés. Holló László több évtizedes munkássága arányait, önértékeit-jellegét csak a felszabadulás után kezdték valóban és teljesebb mélységében fölmérni. Persze az 50-es évek legelején közbejött irányított művészetben, a keményen elvárt és előírt szocreálban ő túlságosan polgári volt, s így bírált és mellőzött. Mégis ezen időszakban született és látott nyomdafestéket a Koczogh Ákos szerkesztette Építünkben, az Alföld folyóirat elődjében az akkor már idősnek számító Holló önéletírása Életem... címen.

15 Ez a gyermekkorra-szülővárosára, a tanulóévekre, művészi sikereire-kiállításaira és a debreceni létre visszagondoló, saját élete-munkássága évtizedeit pár nyomtatott oldalon lepergető írás minden későbbi nyilatkozatának, megjelent és még közöletlen interjújának is előképe. Ugyanis jobbára az Életem... -ben fölmerült tények, gondolatok variálódnak tovább, esetleg újabb adatokkal, összefüggésekkel bővülnek, más esetekben összébb szűkülnek, rövidebbre vonódnak a későbbi megnyilatkozásokban. Holló írásai, interjúi és válogatott levelei jelentős forrásértékük, adatgazdagságuk miatt megérdemelnék az együttes bemutatást. Holló 50-es évekbeli kiállításairól az életmű jelentőségét szándékuk szerint objektíven mérlegelő, szakszerű írások, katalógusbevezetők jelennek meg Módy György, Kádár Zoltán és Pogány Ö. Gábor tollából. Kádár Zoltánnak Holló gyűjteményes kiállítását ismertető cikke az Alföld 1960/1. számában kezdete a folyóirat 60-as évekbeli bőséges Holló-interpretációinak, -kiállításismertetőinek (Bőgel József, Koczogh 13 Az Ernst Múzeum kiállításai CIX. Csoportkiállítás. Bp., 1930. 14 Rabinovszky Máriusz: A debreceni Ady Társaság képzőművészei. (Debrecen, 1931.) 15 Holló László: Életem... = Építünk, .1954/1. 26—29. 414