A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)
Holló László Kossuth-díjas festőművész születése 100. évfordulója alkalmából a Déri Múzeumban rendezett Emlékülés 1987. március 5. - Sümegi György: Holló László írásairól és a Holló-irodalomról
Ákos, Tóth Ervin, Juhász Béla, Simon Zoltán). A fó'ként irodalmárok, irodalomtörténészek írásaiból egyértelműen kitetszik a művekkel, az alkotói habitussal való azonosulni tudás. Ezek sorából kiemelkedik Julow Viktor alapos elemzése, 16 melyet a műközpontúság, a problémaérzékenység és a többszempontúság egyaránt jellemez. Szerinte „Holló típusa és példája az ihletett művésznek, a valóság lelkét látomások^ ban lepárló, jelképekbe transzponáló magasabb rendű romantikus alkatnak, amely ösztönösen, szinte önkívületben teremt, mintegy fölötte szárnyalva önnön lényegének és a világának". Julow pontosan kimutatja, hogy az életmű egységes, „nemesen hagyományőrző", témaköre pedig nem túlságosan tág. „Leginkább Tornyaival rokonítja világszemlélete, élménytípusa és részben festői módszere. (...) Tornyainál több a fájdalmas beletörődés, a meleg részvét, Hollónál az izzó felháborodás, a keserű lázadás." Julow Ady „magyar ugar" szimbólumával állítja párhuzamba Holló tájképeit. D. Fehér Zsuzsa szerint 17 Holló „Nagybánya kolorizmusát az alföldi festészet földből sugárzó drámai erejével ötvözi", a történelmi és bibliai kompozíciókat „a modern ember izgatott lelkivilágát tükrözők"-nek mutatja be. Szerinte „alkotóművészetének legmagasabb fokát az önarcképekben éri el". Az irodalmi expresszionizmus kutatója, Koczogh Ákos kismonográfiájában 18 többre tartja Hollót, mintsem az „Alföld festője" meghatározással azonosítható lenne. A kiemelést így indokolja: „Ha mégis az alföldi festők között tartjuk számon, ennek nem közvetlen tematikai okai vannak, már csak azért sem, mert a táj, ember nem részletező ábrázolással, hanem expresszív nagyvonalúsággal kerül vásznaira. Alföldiségét a félfeudális világban megrekedt magyar vidék drámai szépségének festői atmoszférája jelenti." Koczogh szerint: „Rokon Mórával sajátos paraszti pátoszában, önérzetében és derűjében, higgadt fölényében és életkedvében." Megítélésem szerint azonban a mórai halk derű és anekdotizmus aligha jellemzi Holló világát. Maga Koczogh is egyébként épp az expresszív vonások kimutatását, a sajátos hollói expreszszivitás megfogalmazását teszi hozzá a Holló-irodalomhoz. Ez az idős alkotó 60-as évekbeli hivatalos elismerésének arányában egyre nő. Azt is mondhatjuk, hogy a 60-as évek első fele Holló beérkezésének ideje. Ezen évek megrázó, igazi nagy felfedezése azonban Csontváry művészete volt. Tóth Ervin debreceni művészettörténész két könyvet, egy rajzait bemutatót és egy teljes pályaképet jelentetett meg Hollóról. 19 Ő a „népi realizmus sajátos hollói változatáról" szól, Holló szerinte „minden ízében realista. (...) О az alföldi piktúraban a legmodernebb: festészetébe belevitte Grecót, Rembrandtot, a nyugati művészeti forradalmakat és az alföldi piktúra (...) eredményeit. Ugyanakkor mögéje kell állítani az expresszionizmust, mert ebben a szellemben fejlesztette tovább sajátos népi piktúráját, s lényegében betetőzte az alföldi festészet törekvéseit. Koszta impresszionista, Holló expresszionista élményeket őriz a plein-airből" — fejezi be Tóth Ervin az alaposan megemelt és túlszakmaiasítottnak tűnő fejtegetést. Az ő könyvei mégis megalapozták Holló rajzolói életműve szélesebb körű értékelését, és fontosabb műveinek jegyzéke kiindulás lehet az életműkatalógus, a teljes oeuvre-jegyzék elkészítéséhez. Ahogy Módy György a történelmi képeiről, 20 Kiss Zoltán pedig a mitolo16 Julow Viktor: Az ihletett művész. = Alföld, 1960/2. 82—85. 17 Holló László gyűjteményes kiállítása, Műcsarnok, Bp., 1961. 18 Koczog Ákos: Holló László. (Bp., 1962.) 19 Tóth Ervin: Holló László. (Debrecen, 1965.); Tóth Ervin: Holló rajzai és akvarelljei. (Debrecen, 1969.) 20 Módy György: Képzőművészeti írások. (Debrecen, 1978.) 45—76. 415