A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Természettudomány - Bozsko Szvetlana: A debreceni szikigyakor Dombos erdőség madárvilága

3. kép. A 12 éves erdeifenyves talaj tarkult a zsákmányolt madármaradványoktól, amelyek közül több vetési varjút, balkáni gerlét, feketerigót és mindenféle cinkét határoztam meg. A fauna dinamikáját vizsgálva egy érdekes jelenségre figyeltem fel. A 12 éves és a 18 éves ültetvény között lényeges eltérés volt a fák magasságában, külalakjában, de mivel 1987-ig az ültetvényeket nem ritkítottak, így mindkét erdőrész sötét, áthatolhatatlan „dzsungellé" vált, ahol 1986-os felmérések során egyetlen költő madarat sem leltem. Egyedül a 17 éves fenyvesben táplálékkeresőben akadt 1—1 pár barátcinege és szarka. 1986/87 telén mindkét fenyvest gyérítették, ami azonnal javította a biotópok ökológiai viszonyait. Az erdő átjárható és világosabb lett, a talajon sok száraz gally és rőzsekupac gyűlt össze — ez mind változatosabb életfeltételeket alkotott a madarak számára. 1987 tavaszán mindkét erdőt benépesítették a madarak, és a fenyves életkorának megfelelően létrejöttek az eltérő összetételű ornitocönózisok. A 12 éves erdőben, amely csak 5—6 méter magas (3. kép), négy indikátor faj jelent meg: a csilpcsalpfüzike (eudomináns), a sisegő füzike, a vörösbegy és az erdei pinty 1—1 párja. A madárállomány sűrűsége elérte a 2,32párt/ha-t (4. tábl.). Megjelentek a táplálkozó fajok is — így a széncinege, a feketerigó, a mezei veréb, a vadgerle, a seregély. A 18 éves fenyves, amely már érett erdő jellegű tömb lett a 8—10 méteres fákkal (4. kép), a felsorolt pionír fajokon kívül további 5 fajjal gazdagodott, főként a koronaszint lakóival (léprigó, sárgarigó, balkáni gerle). Egyedül a fitiszfüzike nem maradt meg a területen, és később eltűnt. Egy hektárra eső fajszám itt 4,7, az állománysűrűség pedig 5,26 pár/ha volt, megközelítve az érett erdeifenyves jellemzőit (4. táblázat). Tehát a telepített erdeifenyves ornitofaunájának alakulásáért mindenekelőtt nem az erdő életkora, hanem a faállomány sűrűsége és a koronaszint záródása felelős, és csak az idejében szakszerűen ritkított ültetvényekben jöhet létre az erdő életkorának megfelelő ornitocönózis. A szakirodalmi adatok szerint a növekvő fenyvesben az indikátor madárfajok szerepcseréje figyelhető meg. Az első 6 évben 50%-os dominanciával az Alauda-fajok 37