A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Természettudomány - Bozsko Szvetlana: A debreceni szikigyakor Dombos erdőség madárvilága

A madárközösség alakulása az erdeifenyvesben 4. táblázat A benépesítés I. 12 év II. 18 év III. 28-29 év szakaszai D°/

0 A/ha D°/

0 A/ha D% A/ha Phylloscopus collybita 57,13 1,33 10,00 0,53 16,13—14,73 1,22—1,22 Phylloscopus sibilatrix 14,29 0,33 10,00 0,53 9,68—11,76 0,73—0,98 Fringilla coelebs 14,29 0,33 20,00 1,05 9,68—5,88 0,49—0,49 14,29 2,32 20,00 1,05 9,68—5,88 Carduelis chloris 10,00 0,53 3,22—8,82 0,24—0,73 Oriolus oriolus 10,00 0,52 3,23 0,24 — Turdus viscivorus 10,00 0,52 3,23—2,94 0,24—0,24 Streptopelia decaocto 10,00 0,53 5,88 0,49 Phylloscopus trochilus 10,00 0,52 5,26 _ "~ Sylvia atricapilla 9,68—5,88 0,73 0,49 Parus maior 6,45—2,94 0,49—0,24 Luscinia megarhynchos 6,45—5,88 0,49—0,49 Streptopelia turtur 3,23—2,94 0,25—0,24 Dendrocopos maior 3,22 0,24 Pica pica 3,22 0,24 — Garrulus glandarius 3,23 -2,94 0,25—0,49 Parus caeruleus 2,94 0,25 Turdus philomelos 3,22—2,94 0,24—0,24 Turdus merula 3,23—2,94 0,25—0,25 Anthus triviális 2,94 0,24 Emberiza citrinella 3,22 0,25 Cucuclus canorus 3,23 0,24 7,56—8,54 vannak, a 8—12 évesben már a Phylloscopus-fajok dominálnak, a 18 évnél idősebb erdőben helyükre lép a Fringilla coelebs (Lack, 1951, Balogh, 1958 alapján). Esetünkben a legkorábbi stádium kimaradt a megfigyelésekbői, és a szukcesszió két későbbi szakasza volt követhető. A 12 éves erdőben abszolút eudominánsként a Phylloscopus collybita szerepel (D= 57,13%), de megjelenik a Ph. sibilatrix és a Fringilla coelebs. A 18 éves erdeifenyvesben már emelkedik az erdei pinty aránya (4. tábl.), jelezve a koronaszint érettségét. Azonban a közel 30 éves erdőben tovább is maradt a két füzikefaj dominanciája a pinttyel szemben, az irodalomból ismert fajdominancia-váltás nem volt tapasztalható. Valószínűleg ez a szabályszerűség jobban a lucfenyvesre (Picea excelsa) érvényes, ahol az erdeifenyvessel ellentétben a fák öregedésével romlanak a világítási és fitocönológiai viszonyok az erdő alsó szintjeiben, és ez okozza a füzike félék számcsökkenését és a fakoronában költő erdeipinty-populáció növekedését. Esetünkben sokkal feltűnőbb volt a jellegzetes fajcsoportok megjelenése az ültetvény növekedésével. A fiatal erdei fenyveshez képest az érett erdőben fokozatosan telepednek meg a nagyobb testű koronalakó madarak: a szarka, a szajkó, a vadgerle és néhány rigófaj. Később a fák öregedését jelezve költeni kezdenek az első odúlakók: a szén- és barátcinege, a nagy fakopáncs. A további években, a kitermelésig, a fenyves madárközössége valószínűleg bővülni fog az odúban fészkelő, valamint a ragadozómadarak révén. A fajgazdagsággal együtt emelkedett a madárközösség sűrűsége is (2,32, 5,26, 7,56, 8,54 pár/ha megfelelően). 38