A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)
Természettudomány - Bozsko Szvetlana: A debreceni szikigyakor Dombos erdőség madárvilága
3. táblázat Az érett erdeifenyves fészkelő madárközösségének főbb mutatói Fajok 1987 Fajok Párszám D A/10 ha Párszám D A/10 ha Phylloscopus collybita 5 16,13 12,20 5 14,73 12,19 Phylloscopus sibilatrix 3 9,68 7,32 4 11,76 9,76 Fringilla coelebs 3 9,68 7,32 6 17,65 14,63 Sylvia atricapilla 3 9,68 7,32 2 5,88 4,88 Parus maior 2 6,45 4,88 1 2,94 2,44 Luscinia megarhynchos 2 6,45 4,88 2 5,88 4,88 Erithacus rubecula 2 6,45 4,88 2 5,88 4,88 Streptopelia decaocto — — — 2 5,88 4,88 Streptopelia turtur 3,23 2,44 1 2,94 2,44 Cuculus canorus 3,23 2,44 — — — Dendrocopos maior 3,22 2,44 — — — Pica pica 3,22 2,44 — — — Garrulus glandarius 3,23 2,44 1 2,94 4,88 Oriolus oriolus 3,23 2,44 — — — Parus caeruleus — — — 1 2,94 2,44 Turdus philomelos 3,22 2,44 1 2,94 2,44 Turdus merula 3,23 2,44 1 2,94 2,44 Turdus viscivorus 3,23 2,44 1 2,94 2,44 Anthus triviális — — — 1 2,94 2,44 Carduelis chloris 3,22 2,44 3 8,82 7,31 Emberiza citrinella 3,22 2,44 — — 16—18 faj, 4,39—3,90 faj/ha 31 100,00% 75,64 34 100,00% 85,37 H'= 1,883 8 H' = 2,0550 J = 0,548 6 J = 0,7412 polarizálódik: a koronaszintben (40,91%, 9 faj) és a talajszintben (27,27%, 6 faj). A 29 éves erdő még csak félúton van a vágásérettségi korhoz, amely 60 év, ezért a faállomány ilyen középkorú ültetvényben elég egészséges és kevés odúval rendelkezik. Ezért az odúlakókból csak a szén-, barátcinege és a nagy fakopáncs jellemzőek az erdőre, a kék cinege fészkelése esetleges, mivel világosabb biotópokat kedvel. A cserjeszint madaraiból csak a barátka és a zöldike fordul elő, de a valóságban mind a kettő az alsó koronaszintbe kényszerül. Ebben a fenyvesben a madarak zöme, a szajkótól kezdve, mindhárom rigófajjal bezárólag 10—12 méteres magasságban fészkelt. Az adott mintaterületen átlagosan 3,9—4,4 faj esik egy hektárra, a madárállomány sűrűsége 1986—1987-ben 7,56—8,54 pár/ha volt (3. tábl.), ami jó érték ilyen kedvezőtlen adottságú biotópban, amilyen az erdeifenyves. A madárközösség alacsonyabb sokfélesége mellett (H s = 1,8838—2,0550) a fauna kiegyenlítettsége (J= 0,7412ig is!) aránylag jó (3. tábl.). Tehát a telepített erdeifenyvesnek megvannak saját jellemző konstansan domináns fajai, és madárállománya jellemző paraméterekkel rendelkezik, amelyek tükrözik a madárközösség szerény, de stabil felépítését. A fenyves jó védelmi, táplálkozási, rejtőzési lehetőségeket nyújt a madaraknak, ezért a madárélet nem szakadt meg itt a költés befejezésével. A hideg időben itt húzódik meg az állandó fajok sora: két faj fakopáncs, három cinegefaj, a balkáni gerle, a szarka és a szajkó, a fekete- és a léprigó, a mezei veréb, az ökörszem áttelelő példányai, a zöldike, az erdei pinty és a citromsármány. Hozzájuk csatlakozik téli vendégeink serege és a kis madarakra vadászó héja és karvaly. 1987-ben tavasszal az erdő36
