A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Természettudomány - Bozsko Szvetlana: A debreceni szikigyakor Dombos erdőség madárvilága

Az erdeifenyves madárvilága A fenyves erdő a vizsgált területen második helyen áll az ültetvény típus ranglistáján^ bár elterjedése jóval elmarad az akácerdőtől. Ökológiailag jellemző erre az erdőtípusra a nagy fasűrűség (84—100%), a koronaszint 80—100%-os záródása, a cserjeszint és a gyepszint majdnem teljes hiánya. Emiatt a madarak számára előnyösebbek az olyan erdőtagok, ahol a fenyves szélénél vagy a nyiladékok peremén l-l nyár-, nyír-, akácfa és valami cserié található (pl 267 A, 268 D, 283 В stb.). VP ' Vizsgálatomhoz három eltérő korú erdeifenyvest választottam ki: egy 12 éves (266 H), egy 18 éves (267 C) monokultúrás ültetvényt és egy 29 éves erdőt, számos fekete fenyővel, öreg fehér nyárral és nyírfával, valamint akáccal a faállományban és cserjeszintben (267 A). Az érett erdeifenyvesben (2. kép) összesen 36 faj fordult elő, amiből 22 költő és 14 telelő vagy táplálkozó, 14 faj állandóan, egész évben megtalálható ebben az erdőben (1. tábl.). A fészkelők magját az a 14 fajt számláló csoport alkotja, amely rendszeresen évről évre költ itt (F). Ide sorolható a vadgerle, a balkáni gerle, a szajkó, a szén- és a barátcinege, az énekes, a fekete- és az 1984 óta itt fészkelő léprigó is, a vörösbegy, a fülemüle, a csilpcsalpfüzike és a sisegő füzike, a barátposzáta és az erdei pinty (1. tábl.). A madártársulás eudomináns vezető fajai — a csilpcsalpfüzike, a sisegő füzike és az erdei pinty — az állomány 28—45%-át képezik (3. tábl.). Az alacsony dominanciájú lajok kozul erősebb állomány fluktuációt szenvednek az erdőszegély lakói, mint a citromsármány, a sárgarigó, a pityer, amelyek nemegyszer a következő évben közel a régi revierjükhöz fészkelnek, de már más erdőtípusban. Az érett erdeifenyvesben a madarak nagyobb hányada két fészkelési szint között 2. kép. A 29 éves erdeifenyves részlete 35