A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Természettudomány - Bozsko Szvetlana: A debreceni szikigyakor Dombos erdőség madárvilága

romsármány. Az egyre csökkenő számú fácán legfeljebb az erdőszélen költ. A fülemüle is szívesen lakja az erdőperemet, ahol az akácsarj sűrűjében és a rőzserakásokban rejtőzik el kotlás idején. A koronaszint madarai alkotják a fauna gerincét, közülük három eudomináns, ill. domináns faj •— az erdei pinty, a sárgarigó és a balkáni gerle az állomány 7

3-át teszi ki (2. táblázat). A többi madárfaj állománynövekedését a magas törzsű akácos2. táblázat Az akácerdő (11,6 ha) fészkelő madárközösségének főbb mutatói (1987-es adatok) Fajok Párszám D A/10 ha Fringilla coelebs 11 18,64 9,48 Oriolus oriolus 5 8,47 4,31 Streptopelia decaocto 4 6,79 3,45 Sturnus vulgaris 4 6,79 3,45 Passer montanus 4 6,79 3,45 Parus maior 3 5,09 2,59 Luscinia megarhynchos 3 5,09 2,59 Phylloscopus collybita 3 5,09 2,59 Emberiza citrinella 3 5,09 2,59 Upupa epops 2 3,39 1,72 Parus palustris 2 3,39 1,72 Sylvia atricapilla 2 3,39 1,72 Anthus triviális 2 3,39 1,72 Carduelis chloris 2 3,39 1,72 Phasianus colchicus 1,69 0,86 Streptopelia turtur 1,69 0,86 Cucuclus canorus 1,69 0,86 Dendrocopos maior 1,69 0,86 Dendrocopos syriacus 1,69 0,86 Turdus merula 1,69 0,86 Phoenicurus phoenicurus 1,69 0,86 Sylvia curruca 1,69 0,86 Phylloscopos sibilatrix 1,69 0,86 23 faj, 1,98 faj/ha 59 100% H'= 1,734 50,86 J' = 0,5530 ban uralkodó kedvezőtlen fészkelési feltételek gátolják, ezek közül a legrosszabb az akácfa ágazati felépítése és a lombozat gyenge védelmi funkciója, valamint a cserjeszint hiánya. Ebben az erdőben a különböző madarak a 10—12—15 méteres magasságban kényszerülnek költeni, vagyis azon a szinten, ahol a zöldkorona kezdődik. Találkoztam a zöldike és a barátka fészkeivel 8 méter, a léprigó fészke 12—15 méter magasságban a talajtól számítva, nem beszélve a pintyről (csak egyszer leltem pintyfészket kétméteres szinten). Azonban a magas fészkelésre nem minden bokormadár képes, így népességük nehezen gyarapszik. Az 1987-es kvantitatív felméréseim megerősítették, hogy az érett, magas törzsű akácültetvényeket fajilag és mennyiségileg szerény madárnépesség lakja. Az egy hektárra eső fajszám (1,98) abundanciaként is (50,85/10 ha) egyik a legalacsonyabbak között. Az alacsony diverzitási érték (1,7340) és a madártársulás alacsony kiegyenlítettsége (0,5530) telepített akácerdő ornitocönózisának kedvezőtlen faji és mennyiségi összetételéről tanúskodik (2. táblázat). 34