A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Bodolay Géza: Irodalomtörténeti kézikönyvek és az irodalmi diáktársaságok

Bodolay Géza Irodalomtörténeti kézikönyvek és az irodalmi diáktársaságok Immár negyedik változatlan lenyomatban került az olvasóközönség elé 1985-ben hatkötetes irodalomtörténeti összefoglalásunk, A magyar irodalom története (a továbbiakban: MIT). Ugyancsak változatlan lenyomatban adták ki időközben másik (fénykép-illusztrációival is vonzó és újszerű) kézikönyvünket, a háromkötetes Magyar irodalmi lexikont (a továbbiakban: MIL).

1 Ezekből készülnek vizsgára magyar szakos egyetemi és főiskolai hallgatóink, ezeket ajánlják érdeklődőbb tanítványaiknak a gimnáziumi tanárok is. Ideje tehát, hogy közzétegyem róluk azt a mondanivalómat, amelyet már az első megjelenéskor megfogalmaztam, s amely azóta is foglalkoztatott a MIT harmadik és negyedik kötetének és a MIL felvilágosodás kori és reformkori szócikkeinek olvasása közben. A változatlan utánnyomások során megérlelődött már egy új, javított lexikon terve, és bizonyára érlelődik egy új irodalomtörténeti összefoglalásé is. Talán hozzájárulhatok e tanulmánnyal az említett korszakok jobb és következetesebb feldolgozásához a címben megjelölt témakörben. Elég régóta emlegeti már irodalomtörténet-írásunk, hogy a felvilágosodás korában megjelenő, majd a reformkorban felvirágzó irodalmi és nyelvművelő diáktársaságok (az önképzőkörök ősei) milyen jelentős szerepet játszottak a magyar tudományos és szépirodalom hirtelen fejlődésében, valamint az olvasóközönség gyors növekedésében. A régebbi irodalomtörténetek — talán az adatszerű ismeretek hiánya miatt — mégsem méltányolták eléggé e társaságokat. Ma már egykori működésüket és neves tagjaik bennük kifejtett tevékenységét is (nagyrészt a társasági jegyzőkönyvek és más egykorú források nyomán) elég alaposan ismerjük, s megismerhették volna a MIT és a MIL munkatársai is, A társaságok — ez a két kézikönyv áttanulmányozásának elkedvetlenítő végeredménye — még most sem kapták meg a kellő figyelmet.

2 A MIT és a MIL szerzői következetlenül hol beszélnek róluk, hol nem, láthatólag minden egységes elvi állásfoglalás nélkül. Néha kiemelően tárgyalják, többségükben viszont teljesen elhallgatják a társaságokra vonatkozó adatokat. A szóvá teendő tehát ez a következetlenség, szempontnélküliség és pontatlanság, amely végső soron azt mutatja, hogy a két kézikönyv szerkesztői és szerzői valószínűleg nem ismerték fel vagy nem ismerik el eléggé a diáktársaságok korabeli (mind irodalmi, mind művelő1 A kézikönyvek címének gyakori előfordulása miatt rövidítés céljából használom a MIT és MIL mozaikszókat. A MIT itt tárgyalt 3. és 4 kötete 1965-ben, a MIL 1. kötete 1963-ban, a 2. és 3. kötete 1965-ben jelent meg először az Akadémiai Kiadónál. 2 Mindkét kézikönyvet szerkesztők és munkatársak közös munkájaként adták ki: az egyes szerzők nevét a MIL kisebb szócikkeinél nem is jelölték; a nagyobb szócikkeknél, valamint a MIT tartalomjegyzékében is csak kezdőbetűkkel, amelyek újabb mutató segítségével oldhatók fel. Ennek megfelelően én is kollektív vállalkozásnak tekintem e kézikönyveket, tehát a szerzők nevét sehol sem említem. 355