A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Bényei Miklós: A gazdasági szakoktatás ügye a reformkori országgyűléseken

úton próbálta megoldani az ipari szakismeretek terjesztését, a tanoncok és mesterlegények oktatását. Sikerült megnyerni a közvetlenül érdekelt céhes iparosok és a kisszámú gyáros egy részét is. Az egyesület mindjárt megalakulása után megkezdte tevékenységét. 1842. augusztus 25-én megnyílt az első hazai iparmű-kiállítás, amelyet egy év múlva a második, majd 1846-ban a harmadik követett.

113 1844-ben megjelent a Népszerű könyvtár с füzetsorozat első, 1845-ben pedig a második darabja; ez azonban nem váltott ki kellő érdeklődést, több kötetet nem is adtak ki.

114 1843. december 3-án kezdődtek meg a vasárnapi nyilvános felolvasások (vegytanból, fizikából, majd mechanikából, matematikából, mértanból stb.), amelyeket a gyárosoknak, a mestereknek és a legényeknek rendeztek, az elméleti továbbképzés szándékával; de számos egyetemi hallgató is eljárt az előadásokra.

115 Hosszabb előkészületet igényelt a mesterinasiskola megteremtése. A Pest város tanácsa és a céhek támogatásával hat városrészben létrehozott tanfolyamon csak 1845. március 31-én indult meg a tanítás, de a vártnál kisebb érdeklődés mellett: 1845-ben 124, 1846-ban 127, 1847-ben 144 növendék volt, ami a 4—5000 főre becsült tanonclétszámhoz viszonyítva igen alacsony szám. A heti egynapos — hétköznapi — oktatás során három osztályban elemi ismereteket (olvasás, írás, számvetés, magyar nyelv, történelem), ezenkívül az ipari foglalkozáshoz szükséges tudnivalókat (alaktan, fogalmazás, népszerű műtan, földleírás) sajátítottak el a tanulók, akik vagy nem jártak elemi iskolába, vagy elfelejtették az ott tanultakat.

116 Már az első évben felmerült, hogy a nagyszabású tervek kiviteléhez az Iparegyesület az országgyűléstől kérjen pénzügyi támogatást. Ezt azonban az 1843-as közgyűlés elvetette.

117 A döntést a kereskedelmi kerületi választmány kérésére összeállított, Kossuth Lajos által szövegezett emlékiratban

118 részletesen indokolták. Tudatában vannak — írták —, hogy célkitűzéseikhez csak a törvényhozástól remélhetnek megfelelő, a folyamatosságot biztosító segedelmet. Egyelőre azonban lemondanak a mindig oly nehezen megszavazott országgyűlési segélyről a Magyar Gazdasági Egyesület javára, amely korábban folyamodott ezért, s egyébként is a mezőgazdasági intézetek elsőbbséget élveznek egy agrárországban. Kérnék viszont a rendek erkölcsi pártfogását, mindenekelőtt az Iparegyesület törvénybe iktatását s ezáltal országos intézetté nyilvánítását; „nehogy létezésünk bármely kérdéseknek vettessék alája" — tették hozzá, vagyis az udvar, a kormány esetleges beszüntető, gátló intézkedéseitől féltek, azoknak akarták elejét venni.

119 A becikkelyezés iránti igény azért is figyelmet érdemel, mert az Iparegyesület nem kérte a király jóváhagyását; kizárólag az országgyűléstől kívánt függeni; nem királyi, hanem országos (vagy nemzeti) társulatként óhajtott működni. Azaz a magánjellegből a szokásostól és a rendeletektől eltérő úton (tehát nem királyi megerősítéssel), közvetlenül egy törvénycikk által akart kiemelkedni, nyilvános jogú egyesületté válni. Ha ez sikerül, az ipari szakoktatás általa szervezett formái jogilag is mentesültek volna a kormányszéki felügyelet alól. Az emlékirat másik kívánsága az volt, hogy a felolvasásaikon és az iskoláikban 113 Gelléri i. m. 28—49.; Borotvás-Nagy i. m. 426.; Molnár László: Iparművészeti törekvések a reformkori Magyarországon. (Bp., 1976.) 38—47. 114Ge//mi. m. 258—262. 115 Uo. 283—286.; Borotvás-Nagy i. m. 425.; Szögi i. m. 187—191. 116 Gelléri i. m. 79—94.; Szterényi i. m. 111—118., 123-124. Említi: Víg i. m. 157.; Áfra Nagy i. m. 14. 117 Gelléri i. m. 280. 118 Elkészítésében közreműködött Szentkirályi Móric és Bloch (Ballagi) Móric is; vö. Gelléri i. m. 293. — A memorandumot ismerteti uő. 296—310. 119 Uo. 309. 343