A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Kilián István: Szomorú halotti versek Hatvani professzor felett

85 És azt Esztendeig hűséggel emelé Mig a' Cziczeronak fiait neveié. [3a] Domokos Márton Ur Hazánk Métzénássa, Kinek az időben ritka vala mássá, Ötét kűlőnőssen mások közt kedvelte, 90 Fellyebb felljebb menni szárnyait emelte. Századiknak sints ma olly sebess futása, Hogy ily hamar légyen végére jutása. lm, ez négy Esztendők folyása el múlván, Ki hág Hazájából, csudáld ezt bámulván, 95 Mert hogy hét száz negyven őt Esztendő tele Le jőve Királyi Pecsétes Levele, Melyben hogy ki mennyen vala engedelme, Lévén már úttyához annyi segedelme. Az időben élő Tudós Professorok, 100 Kiknek már az agyag le takaró porok, Bőlts Levelek által őtet segítették, Melyben még előre esmerőssé tették. A' Felső Országi Gamalieleknél, Kiknek egy darabig űle-is térdeknél. 105 Helvéczia Hires Akadémiája, Basilea leve leg első próbája, Hol mint-hogy különös jeleit mutatta Virtúsinak, az is szép jutalmát atta. Mert Papi Tisztséggel fel ékesítette 110 Ritka ez, még ennek szerit kevés tette. Illy magos szárnyakon repülő hirére Fel ébred Debretzen, 's hivó levelére Őtet méltoztattya, 's terhes kormánnyára Oskolánknak kérvén igazgatására. 115 Melly terhet könnyebben hogy Vállára végyen Onnét Belgiumba még tanulni mégyen. Hol az Oskolánknak Leida szeme fénye Lészen elméjének vezérlő Törvénnyé. [3b] Kevés idő alatt ott a' Doktorságot 120 Nagyra vivén benne nyert Laurus ágot. Műssenbrok és Bernül addig vezérlették, Hogy nagy Fisikussá 's Fold merővé tették. Ama hires Gronow Leidaban laktában Méltóztatta őtet Baráti sorában. 125 Illy sok Tisztességgel Tudománnyal tele Negyven kilentzben lett ide jövetele. Mikor kormánnyára osztán fel ültették, A' Collegiumnak, 's Professorrá tették. Maga eránt mihelyt itten bé köszöntött, 130 Tanítványaiban szeretetett öntött, Hogy fojt az Ifjakra a' Tudomány ere E Kút főből, és volt mely hasznos sikere. Harmintz hét Esztendő tegyen bizonyságot, Sok száz Tanítvánnyá szolyon valóságot,