A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)
Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Kilián István: Szomorú halotti versek Hatvani professzor felett
135 Kiket hűségesenn addig legeltetett, Sokaknak fejekre koszorót tétetett. Volt Ő a' Világnak egy Bőlts Tanítvánnyá, Mint ezt meg mutatta ritka Tudománnyá. Mert mig kőztünk tárta élete fojása, 140 Sokakra kőzzűlűnk volt bőv áradása. Volt a' Fizikában Kepler, Leibnitz, Neuton, Kikkel az Egeken járt csak nem egy úton. Sőt e' Naptol számos Planéta világot Kőltsőnőzőtt, mellyel felyebb, felyebb hágott. 145 Széles Europa csudálta munkáját, Szedte-is sok izbe Ditséret Pálmáját. Orvosi Kezéről sok beteg szolhatna, 'S Gyógyulása felőli Tudományt adhatna. Szolhatna sok szegény Nemes, Gróf és Báró, 150 Ki már a' halálnak völgyében volt járó, Kiket mint egy ujjra e' Világra hozott, 'S Nékik meg-újjúlást 's életet okozott. De szóll leg közelebb ez a' Gyászos sereg, A'ki most felette kőnyvezve kesereg. 155 Kiált ezek kőzött sok szegény, sok árva, Kiknek kérésekre Füle nem volt zárva. Sőt a többek kőzött én magam itt álok, Egy hiv tisztelője mig a' sirba szálok. Isten után Én-is mert néki hálálom, 160 Hogy egyszer nem tőrt ént véletlen halálom. Egy terhes nyavaja midőn irtóztatott Gyógyító szerével hasznossan itatott. Eletét jámborság 's szelidtség követte, Melyért Koronáját nyilván el is vette. 165 Mert volt benne szentség 's kegyesség másokkal, Virágzott mint annyi Drága virtusokkal. Tegyen bizonyságot a' Szent Ekklésia, Melynek kiváltképpen volt egy buzgó fia. A' mint ennek maga példás jelét atta 170 A' múlt Esztendőben, 's nyilván ki mutatta, Mert bár az Öregség erőtlenitette, Még is kétztzer Bétsbe terhes uttyát tette, Hol Felséges Urunk Fényes Trónusánál Szent Vallásunk mellett le térdelt lábánál. 175 Ugyan ezt mútattya Magyar Agéndája, Mellyben le van irva az UR Vacsorája. Még pedig olly szépen és eggyűgyűképpen, Hogy azt a' Gyermek is meg értheti éppen. Illy áldott volt kőztünk elete folyása, 180 Ditsekedett vele Pallás únk szállása. Kinek párját lelni Világ probálhattya Futhat és fáradhat mig fel találhattya. [4b] Igaz, hogy a' Napnak gyakran fényességét Homály borittya bé 's fedi ékességét.