A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Kilián István: Szomorú halotti versek Hatvani professzor felett

Tévedett tehát Naszályi, amikor azt írja, hogy 1736-ban érkezett a fiatal Hatvani Losoncra. Nem öt esztendeig tanult itt, hanem előbb csak szűk egy évig, 1738 októberétől 1737 februárjáig találhatjuk ismét Losoncon. Nem említi meg vagy egyszerűen csak diszkréten elhallgatja a kecskeméti tanulmányi évet és az ezt követő komáromi preceptorságot, sőt teljesen úgy állítja be Hatvani életének ezt a szakaszát, mintha az öt esztendeig tartó losonci tanulást követően vállalta volna a fiatalember a Gyürki családnál a preceptori állást. S itt sem három esztendeig dolgozott, hanem csak két évig. 1739 februárjában lett Gyürki István fiának tanítója, s 1741. április 6-án már elindult Losoncról Debrecenbe, hogy teológiai tanulmányokat kezdjen. Debrecenben néhány hónappal többet töltött el négy évnél, s valóban szép hivatalokra jutott, mert 1742 augusztusától a rétorok publicus praesese, 1744-ben pedig ugyanennek az osztálynak a preceptora lett.

17 Látjuk tehát, hogy több hibával és nagyon elnagyoltan tárgyalta Naszályi a neves professzor tanulmányi éveinek losonci, debreceni szakaszát, a kecskeméti és komáromi epizódról pedig egyáltalán nem is beszél, a debreceni professzorságot viszont viszonylagos pontosággal idézi. Téved a halotti versek írója akkor is, amikor 1745 telére teszi Hatvani külföldi utazásának kezdetét. Debrecenből valóban 1745. október 12-én indult el, innen azonban előbb Rimaszombatra utazott, ahol egy jó darabig időzött, s csak 1746 januárjában kezdte meg a hosszú utazást. Február elején még Győrben találhatjuk a fiatal Hatvanit, s innen Pozsony felé tartott, s csak 1746. április 11 -én indult az egykori magyar koronázóvárosból Bécsbe. Ahol jóformán alig tartózkodhatott, mert május elsején már Baselben volt. 13-án már aláírta az iskolai anyakönyvet, s a teológiai fakultáson folytatta tanulmányait. 1747. május 12-én pappá, júniusban teológiai doktorrá avatták.

18 Naszályi rendkívül sűrítve tárgyalja Hatvani külföldi tanulmányait. Itt — tudomásom szerint — tárgyi, kronológiai hibát nem követ el, összekever azonban két nevet. Baselben orvosi tanulmányai során ismerkedett meg Dániel Bernoullival, aki fizikát, fiziológiát és úgynevezett orvosmechanikát tanított. Dániel Bernoulli édesapjával, Johann Bernoullival is volt kapcsolata Hatvaninak. Nála matematikát hallgatott. Az idősebb professzor levelező kapcsolatban állt Leibnizcel, s így közvetve természetesen Hatvanira a leibnizi filozófia is hatott. Említi Naszályi Müssenbrok, helyesen Mouschenbrock nevét, aki Leidenben tanította a természettudományok iránt is érdeklődő fiatalembert. „Ama híres Gronow Leidaban laktában" (123. sor) valóban barátai közé sorolta Hatvanit. De két Gronowval volt Leidenben szoros kapcsolatban. Abraham az egyetemi könyvtár igazgatója, ennek fivére, Johann pedig városi szenátor volt. Ketten mindent megtettek annak érdekében, hogy a már tehetségéről akkor ismert fiatalembert a leideni egyetem számára megnyerjék. Ismeretes azonban, hogy a fiatal pap és medikus már sokkal korábban elígérkezett a debreceni kollégiumba, mert „jobban szerette gyászos helyzetben levő egyházát és a csekély jövedelmű tanári hivatalt hazájában, mint Hollandia virágzó szabadságát és dúsgazdag tanári fizetését".

19 A továbbiakban ismét a valóságnak megfelelően tárgyalja Naszályi gyászversében az elhunyt egykori debreceni tevékenységét. Orvosi munkájáról valóban „több szegény Nemes, Gróf és Báró" (149. sor) szólhatott volna, s az is bizonyos, hogy Hatvani munkálkodásának eredményeképpen nyitották meg a kollégiumban a cassa infirmorumot nyilván azzal a céllal, hogy a beteg tanulók kezelési és gyógy szerkői tsé17 Lósy-Schmidt i. m. 22—57.; Horváth i. m. 56—59. 18 Lósy-Schmidt i. m. 58—63.; Horváth 59—60. 19 Révész Imre i. m. 299