A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Kilián István: Szomorú halotti versek Hatvani professzor felett

geit ebből fedezni tudják, sőt létrehozatott egy külön kórházi alapot is gyakorlatilag ugyanezért. S e kétféle tőkéből már betegápoló személyzetet is tarthattak a kollégiumban, így a kor követelményeihez képest a legmagasabb szintű orvosi, egészségügyi ellátást kapták a kollégium növendékei.

20 Bécsi útjáról az életrajzi irodalom is tud. Lehetséges azonban, hogy Naszályi információi biztosabbak, mint kései életrajzíróiéi. Az epicedium szerzője Hatvani bécsi útjáról a következőképpen nyilatkozik: „A' múlt Esztendőben ... kétztzer Bétsbe terhes uttyát tette ..." (170—172. sorok). Hatvani Domokos Lajossal együtt részt vett abban a küldöttségben, amely Bécsben a császár jelenlétében tárgyalta a protestáns iskolák szabadságának ügyét. 1781-ben Révész szerint is megfordul Bécsben az udvarnál. 1782-ben Pozsonyban ismét Domokos Lajossal, ekkor a ratio edacationis alól szeretett volna a református egyház számára felmentést nyerni. 1785-ben ismét terítékre került Bécsben a protestáns iskolák ügye, s tiltakoztak a terv ellen, amely a katolikus iskolákkal egységessé akarta tenni a tanmenetet, leginkább azonban az váltotta ki a protestáns iskolák elégedetlenségét, hogy e rendszer szerint a nem katolikus iskolák főigazgatója katolikus személy is lehetett. Február l-jén került napirendre az ügy, amikor is a császár úgy döntött, hogy a tanítás anyagát, menetét egységessé kell tenni. Lósy-Schmidt nem szól arról, hogy Hatvani ezen a tanácskozáson is részt vett volna. Naszályi viszont határozottan állítja, hogy az előző esztendőben, tehát 1785ben a professzor idős kora ellenére kétszer is megjárta a császárvárost (170—173. sorok).

21 Ha igaz Naszályi állítása, a hatvanhét esztendős professzor kétségtelenül nagy terhet vállalt magára, mikor egyháza, a protestáns iskoláztatás érdekében egy év alatt kétszer is hajlandó volt Bécsbe elutazni. Kétszer mintegy ezer kilométer nem lehetett kis teljesítmény ebben az időben. A „vármegyének székihez" (189. sor) Bihar megye ültette 1783-ban.

22 Naszályi tehát itt sem tévedett. Több a probléma azonban a család leírásával. Naszályi szerint Hatvaninak csak hat gyermeke volt. Lósy-Schmidt azonban anyakönyvi adatokkal bizonyítja, hogy Hatvaniné Csatári Mária tíz gyermeket hozott a világra. Közülük azonban a professzor temetésekor már csak négyen éltek, Mária, azaz Paksi (Paksy) Andrásnak a felesége, Julianna, Milesz József professzornak a házastársa, fia, Pál királyi táblai jegyző volt, valamint Bihar és Szabolcs vármegyék hites táblabírója. István távol lévén Debrecentől, nem vehetett részt a gyászszertartáson, tanulmányait elvégezve előbb Bihar megye levéltárában dolgozott, majd a nagyváradi királyi akadémia igazgatója lett. Birtokait lassanként elzálogosította, s mintha igazolni akarta volna apja gyanúját, 1805-ben a bécsi pápai nunciussal a keresztény vallások egyesítése ügyében folytatott levelezést, s később maga is katolikus hitre tért. Hatvani azonban nemcsak gyermekeiről gondoskodott, hanem a nála tizenhárom esztendővel fiatalabb öccsét is tartotta.

23 Az alább közölt epicedium több tanulsággal szolgál. Kétségtelen, a műfajnak ez idő tájt ismeretesek voltak a törvényszerűségei. Mint ahogyan Moesch előírta, úgy kellett az epicediumok szerzőinek többnyire egy vagy két nap alatt a maguk munkáját sokszor források hiányában megírniuk. így tette ezt Naszályi János is, aki legfeljebb az özvegy, Csatári Mária vagy a fivér, Hatvani Mihály, vagy az elhunyt fia, Pál szóbeli információira volt kénytelen támaszkodni. Ezek a közlések azonban a hiányos emlékezetből táplálkoztak, s így a sírversben található hely-, család-, iskola- és egyéb történeti adatokat csak nagyon kétkedve lehet felhasználni. Mint ahogyan 20 Lósy-Schmidt i. m. 100—102.; Horváth i. m. 69—71. 21 Lósy-Schmidt i. m. 109—110.; Horváth 14. 22 Lósy-Schmidt i. m. 110. 23 Lósy-Schmidt i. m. 115. 300