A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Fekete Csaba: Ének, éhség, veszedelem .... (Feljegyzések és másolatok Bencédi István krónikájának egyik példányában)

el eleve, hogy Skarica Máté (Scariceus) korábban is feltételezett zsoltárfordításai közül való ez a töredék.

3 A korba illő, négysarkú tizenegyesekben áramló verseket természetesen a Balassi vagy Tinódi énekeihez társuló históriás dallamokkal kell elképzelnünk, amelyeket pl. a Hoffgreff-énekeskönyv vagy Huszár Gál nyomtatványaiban hangjegyesen is megőrzött a 16. század.

4 A verssorok közül csupán néhány igényel némi magyarázatot. így a 3. vers kezdete : Reggtül fogván estig, nem régtől, hanem reggeltől értendő; ez hajdan is ritkább volt, ma már nem használatos. A 4. vers 2. sora: dicsekede]szegény keresztyénidben— dicsértetel, dicsérnek; szenvedő értelmű az ige. A 3. vers 2. sorában is szenvedő értelmű a hallaték (=nem hallgatják meg, nem hallgattatik meg). A megmaradt utolsó vers 2. sora: megneveté segítségemet= nevetett rajta, hogy segítségre szorulok, kinevette, hogy nincs segítségem. * * * 2. Szűcs István egy mondatban szól az 1580. évi tűzvészről, majd így folytatja: „Az 1585. évben pedig, az erdély- és magyarországi helyekkel együtt e város is megkóstolta Istennek kettős ítéletét: az éhséget és döghalált."

5 Bartha Boldizsárra (közelebbi megjelölés nélkül) hivatkozik, s a forrásban is csak ennyit találunk: „1585. Esztendőben, az Erdély s' Magyarországi helyekkel ez Váras-is kostolta az Istennek kettős sullyos ostorát, az éhséget, es dogh halált."

6 Uj várostörténetünk nem említi ezt sem, holott volt következménye művelődésileg is. Szünetelt a könyvnyomtatás, Rudolf Hoffhalter elvonult Váradra, s jó egy év múlva tért vissza, legkésőbb 1586 elején. „Az átköltözés okát nem ismerjük — talán az éhínség és pestisjárvány elől menekült, amely 1584—1585-ben pusztított Debrecenben" — véli a nyomdatörténet.

7 Az itt következő leírás okát adja mindennek. Kérdezhetjük, hogy máskor a városi művelődés hanyatlása, feltűnően kevés könyv kinyomtatása nem ilyen okból eredeztethető-e, csak éppen még annyi értékelhető adat sem maradt, mint az itt következő, egyetlen lapnyi s még így is csonka följegyzés? Az előbbi zsoltártöredéktől az írás és helyesírás egyaránt különbözik, az ékezeteket jórészt későbbi olvasó pótolta, halványabb tintával. 3 Az egészen valószínűtlen feltételezést csupán akkor képzelhetjük el, ha egyúttal postulálunk két másik, ma már hiányzó verset (C és A verskezdettel); — ezt csupán azért vetettem föl, mert a második vers zöld tintával írott első sorának és az első, szintén zöld tintás kezdőbetűnek nem találom magyarázatát; azonkívül Ilosvai Selymes Pétertől nem ismerünk zsoltárátiratot, más, ide illő nevű szintén nem ismeretes. 4 L. RMDT I. további szakirodalommal. Huszár Gál énekeskönyvének hasonmás kiadása is hozzáférhető; az értelmezett dallamokat kiadta С somasz Tóth Kálmán (Magyar Zene, 1983.) 5 I. 214. 6 RMK I 1032, 4. lap. — Új kiadása: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 11. füzetekéntjelent meg (Debrecen, 1985.), az idézett hely a 14. lapon, apró, de értelemzavaró sajtóhibával. 7 Benda Kálmán—Irinyi Károly: A négyszázéves debreceni nyomda... (Bp., 1961.) 24. Csűrös Ferenc (A debreceni városi nyomda története... Debrecen, 1911.) nem érinti a kérdést. Szintén nem foglalkozik vele Borsa Gedeon (Hoffhalter-problémák. MKSz 1970:368—373), ez nem is lévén szorosan a témájához tartozó kérdés, bár 1568-ban történt halálát is említi Hoffhalter Rudolfnak. Kérdés marad, hogy a nyomdászcsalád vándorlása okául csupán az unitáriusokkal való kapcsolat részletei érdemelnek-e figyelmet? — éppen az itt közreadott följegyzés a példa arra, hogy sokkalta egyszerűbb magyarázat adódhat némelykor. 279