A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Székelyhidi Ferenc: Ragadványnevek a debreceni cívistársadalomban

„Hegyeshasú Balogh Péter, Idegyere nem éhezel." Vagy: „Takarosan, balogosan Nem tótosan, bolondosán." Ez az utóbbi még abból az idó'ből származik, amikor a történelmi Magyarország felvidékéről a tót aratók Debrecenbe jártak le évről évre aratni. c) „Kis" Kovács Imre. Alacsony termetű volt ő is. d) „Szép" Zöld János. (Vagy Busi utcai.) Szép arcú, szálfatermetű, délceg férfi volt. 9. Egyéni jellegzetességből eredő ragadványnevek a) „Veres" Gombos István. (Borz u. 15. sz.) Veres volt a haja. b) „Veres" Dobi Ferenc. Neki is veres volt a haja. c) „Tarkabajuszú" Burai Imre. (Kishegyesi út.) Bajuszában helyenként fehér bajuszszálak voltak láthatók. d) „Veres" Busi András. Neki is veres volt a haja. e) „Nyárfahajú" Balogh Péter. (Borz u.) Hirtelenszőke, majdnem fehér színű volt a haja. f) „Bikaszemű" Tóth Ferenc. (Péterfia u.) Szemei alatt íves, sötét karika volt, mint a szürke magyar fajta bikáknak. g) „Kappan" Györffy, (a vőfély!) Nap u. Városszerte ismerték, mert sokszor volt vőfély, a lakodalmak, táncos összejövetelek szervezője. Nevét onnan kapta, hogy magas, vékony, sipító hangja volt. h) „Csipás" Kovács (Gál-dűlő). Idült szembetegsége miatt nevezték így. i) „Puci" Balogh. Gyengén nőtt, ritkás volt a bajusza. j) „Dömi" Balogh. Alacsony, zömök (sűrű) ember volt, aki időskorára ráadásul nagyon elhízott. k) „Fogas" Csiszár István. Előreálló, ún. lófogai voltak. I) „Háromlábú" Kertész István. Görbe lábai voltak. m) „Kunkoribajuszú" Kovács János. Kackiásan, magyarosan növesztette a bajuszát, amire nagyon büszke volt. 10. Felvett vagy megrögzött szokásból eredő ragadványnevek a) „Bibliás" Molnár Mihály. (Tanító utca 12. sz.) Vallásos, istenfélő, templomba járó ember volt, aki igen gyakran forgatta, olvasgatta a Bibliát. b) „Mise" Tóth Mihály. (Pacsirta utca.) Temetéseken rendszerint búcsúztatóbeszédeket mondott. c) „Dekás" Kovács István. (Vendég u.) Lovainak és egyéb jószágainak mindig kidekázta a takarmányt. d) „Macskás" Nagy József. (Csapó u.) Özvegy, magányos ember volt, s így bőven volt ideje állataival foglalkozni. e) „Cigány" Molnár. Gazdaságában szeretett cigány munkásokat alkalmazni. Meghagyta, ha meghal, cigányainak az ő emlékére egy ökröt vágjanak le. (Az örökösök ezt a végakaratát nem teljesítették.) 272