A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Marjai Márton: Antik mítoszi elemek folklorizálódása a Hortobágyon és környékén

tött ki, és a vidék királyától, Jarbastól csak annyi földet kért letelepedéséhez, amenynyit egy ökörbó'rrel bekerít. Aztán már a hortobágyi módszerre ismerünk a továbbiakban. Didó az így szerzett földön alapította Karthágó városát. Ugyancsak görög-latin klasszikusokra vezethetők vissza a hamistanú-típusú földszerzési mondák változatai is. Egyik ilyen mondát Körösladány és Köröstarcsa határvitájából Arany János költötte versbe, és már az indítása is szállóigévé vált. „Állj elő, vén Márkus, vedd le a süveget!" Márkust, a százesztendős öreget, megesketik, „hogy az a darab föld, amelyen most állasz — nem tárcsái birtok, ládányi határ az". Az öreg meg is esküdött — „volt esze előre! — talpa alá tette, úgy esküdt a földre!" A bűnhődést azonban nem lehet ilyen reservatio mentalisszal elkerülni. Testét a föld kivetette, lelke nem talált nyugalmat. A hamistanú-típusú monda általánosan elterjedt Európában Izlandig a talpa alá tett röggel. Ezért később a tanúk csak levetett saruval esküdhettek. A Hortobágyon a Kárhozat-halom mondája szól ugyanerről. Balmazújváros és Debrecen határvitájában az utóbbi város tanúi debreceni föld porát szórták saruikba, és úgy esküdtek meg a halom mellett, hogy debreceni földön állnak. Föld kivesse testüket, lelkük ne találjon nyugalmat, és vakuljanak meg helyben, ha hamisan esküsznek. Az újvárosiak, látván-hallván a fondorlatot, nem merték istenítéletre vinni a pert, a határ Debrecené lett. De a tanúk utólag megvakultak, a halmot pedig Kárhozat halmának nevezik. Tulajdonképpen a Philaenusok mondájának népi átértékelése a hamis tanú földszerző meséje. Karthágó és Küréne határvitája során abban egyeztek meg a felek, hogy adott időpontban mindkettő két gyalogost indít szokott menetben, és ahol azok találkoznak, ott lesz a határ. Azonban a két karthágói Philaenus testvér kegyes csalást követett el: korábban indult, és a lehető leggyorsabban haladt. A küréniek kétségbe is vonták a Philaenusok eredményét, és azt követelték, ha ragaszkodnak igazukhoz, azonnal bizonyítsák azzal, hogy élve temetkeznek az így szerzett földbe. A két testvér kész volt erre az áldozatra is, és a határvonalba temették őket, sírjukon héroszokat megillető oltárt emeltek a hazaszeretetnek.

2 Magyar viszonyokra alkalmazva először Sylvester Jánosnál olvasható abban a terjedelmes elégiában, amelyet Buda visszavétele ügyében intézett Európa fejedelmeihez Bécsben 1545-ben.

3 Ezek a földszerző mondák már az egy helyben megtelepült élelemtermelőkre vonatkoznak a Hortobágyon is. Az élelemtermő földért eltemetett Philaenusokra emlékeztet a falusi és pesti temetők síremlékein is gyakori búzakalász vagy -kéve beler ütött sarlóval. A derecskéi régi temetőben fejfán olvasható a következő sírfelirat: „Itt nyugszik Tóth Lajos / Békés Julianna hű férje / a föld szerelmese, ki Isten ke'l gyeiméből élete minden idejét'/, örömmel töltötte a gazdag 4 virágzó mezőben élt 86 évet / meghalt 1972 júl In / Gyászolja hű neje, gyermekei / unokái, dédunokái. EMBER. Sok fáradtság és verej / tékhullatás után ne irigyeld / tőlem e kis nyugvó hejet" A sírvédő szöveg Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok с könyvéből való. Annak Alexandros (Nagy Sándor), 69. fejezetében az ifjú világhódítónak így fordítják le a 2 Sallustius: Bellum Jugurthinum с 19., 5. és Valerius Maximus: Exemplorum mirabilium V. 6. Extr. 4-ban. 3 Johannes Sylvester Pannonius: De bello turcis inferendo... (Vienae, 1544.) 140—146. sor. (eddig csak latinul). 238