A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Marjai Márton: Antik mítoszi elemek folklorizálódása a Hortobágyon és környékén

Marjai Márton Antik mítoszi elemek folklorizálódása a Hortobágyon és környékén Hazánk többi tájához viszonyítva a Hortobágy és környéke sem maradt ki a néprajzi kutató érdekló'désébó'l. Elsősorban a pásztorkodás hazai kelléktárának és az állattenyésztés eredeti — rideg — tartásának tanulmányozási lehetősége kínálkozott itt, vele a pusztai nép sajátos népviselete és népköltészete. Arra, hogy ennek a költészetnek, néphitnek és népszokásnak a területen kívüli egyetemes párhuzamait vagy éppen azokból sarjadt, táplálkozó gyökereit vizsgálja, eddig senki sem vállalkozott. Amikor ezt megkísérlem, én sem ígérek teljes feldolgozást, csupán olyan példagyűjteményt, amely megmutatja a kutatóknak, hogy ebben az irányban ma is az antik kultúra legszebb virágai találhatók. Anyagom és példatáram harminc év előtt alkalmanként felbukkanó, később céltudatosan is figyelt, gyűjtött és kéziratokból kikeresett folklorikus adatokból gazdagodott, egészült ki.

1 Hortobágy és vidéke területét aszerint határoztam meg, hogy az illető település milyen életkapcsolatban van vele foglalkozása, birtoklása, árucseréje során, mert a néprajz tárgyi és szellemi jelenségei ezek alapján cserélődnek, alakulnak és magyarázhatók. Amennyiben mégsem értelmezhetők, a történeti szempontokat veszem elő, mert a mai puszta valamikor éppen olyan sűrűn települt vidéke volt az országnak, mint akármelyik másik. Földszerzési mondák A hortobágyi kungyörgyi méncsikótelepen Galaczi Gábor csikóssal beszélgettem 1954 tavaszán. Mindenféle dolog szóba került, többek közt az is: az újvárosiak hogyan szerezték meg a Hortobágyot. Figyelemmel hallgattam Galaczit, aki „újvárosiul" tudja a földszerzés történetét. „... Az úgy volt, hogy az újvárosiak csak annyi földet kértek fizetésül az uraságtól, amennyit egy ökörbőrrel letakarnak, befognak. Annyit éppen adhatok — mondta Hortobágy földesura, nevetve az emberek furcsa kívánságán. Az újvárosiak pedig nekiláttak a munkának. Egy ökörbőrt olyan vékony csíkokra hasogattak, mint a cérna. Ezzel a nagyon hosszú, cérnavékony csíkkal bekerítették a fél Hortobágyot. Bezzeg nem nevette már őket az uraság, mert az így körül? vett föld az újvárosiaké lett." Hortobágy — legelő — ökör! Erről csak azt hihetné, aki hallja, hogy igazán helyi eredetű mondával találkozott. Pedig korántsem ilyen egyszerű az eredet kiderítése. A megfejtés szerintem a következő mítoszban van: Didó (v. Elissa), Muton tyrusi király leánya apja halála után elmenekült Pygmalion nevű bátyja elől, mert az hatalmi versengésben megölte sógorát, Didó férjét, Sicheust. Messze az afrikai partokon kö1 Bachofen, Johann Jakob: A mítosz és az ősi társadalom. (Bpest, 1978.) 401. 237