A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Varga Gyula: A zelletermesztés hagyománya Monostorpályiban

ni, s gondosan előkészítve, 3-4 fejet összekötözve viszik a piacra. Maga a nagy aratás, vagyis az összes termés betakarítása szeptember hónap közepén történik. Ilyenkor a család minden tagja összefog, ha kell, még segítséget is hívnak. Fontos, hogy lehetőleg száraz időben be tudják takarítani, mert a lucskos, sáros időben nagyon keserves munka a zellerásás. A zellergumókat a férfiak kapával, vagy ha kell, csákánnyal emelik ki a földből, aztán az asszonyok, gyerekek csomókba hordják, amelyeket aztán szekérrel visznek haza. Otthon valami tágasabb helyre, istállóba, csűrbe, színbe, jó idő esetén az udvarra, tornácra rakják le. Ezután következik a tisztítás. Erre néha — régebben gyakrabban — szomszédok, rokonok is összejöttek, s így vidám nótaszóval „társaságban" folyt a munka. A tisztítás abban állt, hogy a gumóra ráragadt föld-sár eltávolítása után a hajszálgyökereket és a levelek nagy részét is eltávolították, csak középen 4-5 gyenge levelet hagytak meg. A friss, eladásra szánt gumókat jobban lekaparták, s 3-4 tövet összefogva kis csomókba kötötték. A többit óvatosan zsákokba rakták, melyet aztán vagy még ősszel eladták, ritkán elföldelték. A kora ősszel el nem adott zeller később rendszerint többet ért. Ezért aki nem volt azonnal rászorulva a pénzre, az a megmaradt mennyiséget ugyanúgy elföldelte, mint a burgonyát. A kert magasabb részén 40—50 cm mély s a szükségnek megfelelő hosszú, 100—150 cm széles gödröt ástak. Ezt szalmával kibélelték, s belehelyezték a levelétől, gyökerétől megtisztított gumókat. Ezt a föld felszíne fölött 70—80 cm magasan kupacba felrakták, majd szalmával betakarták, s előbb 8—10 cm vastagon, majd télire 20—25 cm-es földréteggel elföldelték. A tetejét néhány hétig szabadon hagyták, hogy párologjon, de a teljes elföldeles után is kb. méterenként napraforgókórót dugtak le, hogy télen is szellőzzön a kupac. A kupacot szükség szerint, rendszerint tavasszal bontották fel. A zellertisztítás Monostorpályiban tehát olyan társas munka lett, mint más helyen a kukoricafosztó vagy a tollfosztók. Számtalan népdal, népi mondóka a zellertisztítókban maradt fenn. (P.: „Zeller terem a kertbe, Tele kulacs a kezembe Pengő, forint, nem egy garas, Ha van eszed, zellert arass!") A zeller értékesítése A zellert, mint más zöldség-, gyümölcstermelő vidékek termelői, szekereken vitték el a közeli és távoli piacokra. Akiknek nem volt lova, hárman-négyen összefogva Debrecen, Nagyvárad piacait szállták meg, azután eljártak Karcagra, Szeghalomra, az 1920-as, 30-as években Szegedre, Hódmezővásárhelyre, Makóra, Szentesre. Igen jó piac volt Nyíregyháza s a többi Szabolcs megyei város piaca, de elmentek Miskolcig, Sárospatakig is, ha közelebb nem kaptak vevőt. A szekérre kast tettek, ezt szalmával kibélelték, s „lábbal összeillesztve" rakták meg zellerrel. Az utóbbi évtizedekben már zömét zsákokba rakták, csak a szekér tetejére helyeztek egy sor csomóba összekötött zellert. Természetesen vittek magukkal zellerlevelet is, melyet mindenhol szívesen vettek a húsleves ízesítésére. A szállítmányt aztán gyékényponyvával (hacura) letakarták, magukhoz vettek 4-5 napi élelmet, és elindultak. Útközben nem nagyon árultak. A vásárokban már legtöbbször nagykereskedők, viszonteladók, kofák várták őket, így maguk ritkán álltak ki a piacra árulni, de ha a szükség úgy kívánta, erre is berendezkedtek. Vittek magukkal ládát, mérleget, illetve 181