A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Varga Gyula: A zelletermesztés hagyománya Monostorpályiban

az összekötözött csomókat szemre árulták. A városokban rendszerint már ismerték őket. A debreceni vámház tisztviselője megérkezésükkor már messziről kiáltotta: „Két lú, zeller, meg egy pályi ember!" Egyes kereskedők már a város előtt várták őket. Debrecenben pl. a Bégány nevű kocsma előtt volt a találkozó (a mai villanytelep előtt), gyakran már itt létrejött az alku. A hosszas szekerezés, az utazások megfelelő ritmusban történtek. Minden 10—15 km-re volt egy-egy csárda. Ott megálltak, a lovakat megitatták, maguk is ettek, s borral, pálinkával öblítették le az út porát. A vásározó emberek sokat láttak, tapasztalatokat gyűjtöttek, ismerősöket szereztek, s ennek mind hasznát vették. (Az egykor röghözkötött jobbágyok így indultak el a polgárosodás felé. Nem rajtuk múlott, hogy útjuk megfeneklett!) A pályi zeller híre a XX. században már messze földre eljutott. így aztán egyremásra jöttek már kofák, kereskedők, akik helyben igyekeztek felvásárolni a zellert s más zöldséget. Ez különösen azoknak volt jó, akik nem rendelkeztek igás fogattal, mert így jobban jártak, mintha drága pénzen fogadott fuvarossal rázatták volna végig termékeiket a fél országon át. Olyanok is voltak, akik zsákban háton, gyalog vitték a zellert a vásárra. Ilyenkor egy zsákba 20—40 kg gumót tettek, középen megfelezték, s úgy vették a vállukra. A század elejétől mind több zsidó kereskedő le is telepedett itt.

42 Az 1930-as években legfőbb felvásárló már a Hangya szövetkezet, majd a Futura s más szövetkezet, illetve magáncég. Többek közt a kecskeméti konzervgyár, a Fohn és Vogel testvérek. A felvásárlók közt megkezdődik a konkurencia, ami az árak fokozatos emelkedését eredményezi. Az 1930-as évek végétől igen sok zellert szállítanak Németországba, így a zeller ára a háborús években már túlszárnyalta a búza árát. (A búza átlagtermése ebben az időben 10 mázsa körül volt holdanként, a zeller tehát — alig több ráfordítással — 6-8-szoros hasznot hozott.) A helybeli felvásárlás lehet az oka, hogy az 1940-es évektől kezdve mindinkább elsorvad a szekerezés, illetve csak a közelebbi piacokat látogatják. A termés zömét helyben adják el illetékes kereskedőknek, szövetkezetnek. 42 Nem véletlen, hogy az 1930-as népszámláláskor a 2363 fős községben 32 zsidó kereskedőcsalád (több mint 200 fő) lakott. Bihar vm. 1938. 500. 182