A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Történelem, műemlékvédelem - Surányi Béla: A Hortobágy hasznosításának kérdése a XIX–XX. században

gyűlés is az előkészítő munkálatok folytatása mellett tette le a voksot. 1907 augusztusában

63 a városi jövedelmek növelésének lehetőségeit vizsgálták. A fűbér emelésére született javaslat. A DGE és a hortobágyi albizottság kívánatosnak tartotta, hogy a marhatartók szénát gyűjtsenek állataik takarmányozására, sőt olyan javaslatot is tettek, miszerint a kísérleti eredmények megszületéséig a legelő bizonyos részein a kaszálást engedélyezzék. Ez esztendő krónikájához tartozik az is, hogy latolgatják egy új legeltetési szabályrendelet elkészítését, amelyik megvonná a legeltetés jogát a földbirtok nélküli állattartóktól. A másik elképzelés szerint a város 10 000 k. h.-at feltörne a legelőből, a többit a birtokosoknak adnák át. Az indítványokat elvetették. A város radikális érzelmű polgárainak egyike, Balkányi Géza

64 számot vet e nagy horderejű, nemcsak a város gazdálkodásában jelentős problémáról, érzékeltetve, hogy miként vélekedik a városi polgárság eme rétege az egész kérdésről. Nézetének sarkalatos pontja az intenzív gazdálkodás bevezetésére szorítkozik, jóllehet ennek ellentmond a „fölös munkaerő" foglalkoztatása. Bár javaslatával a kivándorlási hullám káros hatását szerette volna kivédeni, mégis nehéz elképzelni egy olyan intenzív me zőgazdasági kultúrát a Hortobágyon, amely fölszippantotta volna — ha a korábbi tervek valamelyike meg is valósul — a munkanélküliek tömegét. Abban viszont egyet kell érteni vele, hogy az állattartás akkoriban űzött formája tarthatatlan, s az istállózó állattartás, a takarmány termesztés, a rendszeresen ismétlődő trágyázás jelenti a jövő útját. A hasznosítás elsődleges akadályát a nagygazdák viszonylag szűk rétege jelentette, akik elegendő gazdasági erővel rendelkeztek ahhoz, hogy a város érdekeivel szembeszálljanak. Az FM egy szerződéstervezetet küldött el 1911-ben

65 — előzmények a jegyzetben —, amely rögzítette a minisztérium elképzeléseit. E szerint a város átad 3000 kat. h.-at az FM-nek 50 évre, s vállalja a megépítéshez szükséges félmillió korona előteremtését. Amennyiben az Ohaton létesített öntözőtelep beruházása ezen összeget meghaladja, az FM átvállalja a többletköltséget. A telep tiszta jövedelmére a város jogosult. A takarmányfölösleg értékesítésekor a város gazdái előnyt élveznek. A legelőhasználatért fűbért fizetnek, az állatlétszámnak megfelelően. Ha kiépül a telep, 10 év után — térítés nélkül — a város kezelésébe veheti. Ha átveszi, addig köteles működtetni, amennyi év hátra van az 50 esztendőből. S további 3000 kat. h.-at enged át — csurgalékvizes öntözésre —, amit szintén nem kell megtéríteni, sőt kiépítését az FM költségvetéséből fedezik. Ezen új telep kezelése, használata Debrecent illeti meg. 63 Ua.: 349—350. 64 Balkányi (1911): részletesen: 46. jzet. 65 DGL, 1911. 16. sz. 4—5. Már a XIX. század végén, XX. század első éveiben — kézzelfogható formában —• fölvetődik a Hortobágy öntözésének a terve. [Lásd részletesen: Ujlaky (1972—74): 353—354.] A Debreceni Gazdasági Egyesület (DGE) 1894 őszén foglalkozott az öntözéssel. Vinnay Géza 30 000 kat. h. csörgedeztető öntözésére lát lehetőséget. Egyúttal nem zárkózik el egy halastórendszer létesítésétől sem. Szűcs Mihály —• akadémiai tanár — is az öntözéstől várja a jövedelmezőség javulását. 1902-ben a DGE javasolja 300 kat. h. kijelölését, ahol az FM (Földművelésügyi Minisztérium) égisze alatt, minta-öntözőtelepet alakítanának ki. A kijelölésen túl azonban nem történik semmi. Kövendy szintén foglalkozik a kérdéssel, sőt a hortobágyi albizottság ad neki hivatalos keretet. E szerint — 1905-ben —• 3000 k. h. takarmánytermő és 4000 k. h. legelő öntözését vették számításba. A Hortobágy-bizottság megtárgyalta, de csak 3000 k. h. legelő kijelölését tartotta indokoltnak, amit a városi tanács is jóváhagyott. Újabb bizottsági tárgyalás s újabb javaslat, ami további 3000 kat. h.-dal kívánta megnövelni az öntözött terület nagyságát. A DGE 1907. szept. 27—28-i közgyűlésén egyetértenek a kísérleti öntözőtelep megépítésével, amihez az FM 1909-ben megadja elvi beleegyezését. 109