A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Történelem, műemlékvédelem - Surányi Béla: A Hortobágy hasznosításának kérdése a XIX–XX. században

hosszú (40—60 év) bérleti idő is. Új vonás viszont Kövendy javaslatában a mezőgazdasági ipar meghonosítása, amely magába foglalt volna egy cukorgyárat, egy len-, kender-, gyékény- és cirokfeldolgozó üzemet, sőt egy rizshántolót is. Kövendy a rizstermelés meghonosítását elsődleges feladatnak tekinti. E növényféle még többször szerepel a későbbiekben is. A másik — szerinte termeszthető — növény a cukorrépa. Ha minden hatodik évben kerül ugyanarra a területre, úgy évente 4—5000 kat. h. fog hiányozni, még a kisbérlők bevonása esetén is, noha a cukorgyár kb. 8—10 000 kat. h. répát igényel. Az éghajlat miatt a len, kender és a rizs termesztését is kérdésesnek tartja. Kizártnak tekint minden nyerészkedésre irányuló bérleti rendszert. Bár nem rejti véka alá, a nomád gazdálkodást — helyesebben szólva, nomád legeltetést — föl kell számolni, a művelésre alkalmas területet pedig feltörni, s ne bérleti rendszer keretében, hanem a debreceni gazdáknak megengedve. Ezzel együtt a Hortobágy ne veszítse el közlegelő jellegét, tehát az állatok számára biztosítva legyen a 6 hónapon túli legeltetés is, sőt ha a helyzet úgy kívánja, egész évben kinn maradhassanak. Egy részletes — a már említett szempontok szerinti — hasznosítási tervpályázat kiírását szorgalmazza. Kövendy Domokos nem hagyta válasz nélkül Békéssy László megállapításait.

60 Kiemeli, hogy a kisbérlők kötelezettségeit a város megszabná, ami a nagybérlő(ke)-t kötné. A répatermesztéssel kapcsolatban megjegyzi, hogy egyszer már megszüntették a termesztését pl. Ohaton, Nagymajorban és Cserepesen, azon okból, hogy a cukorgyár távol esik. Jóllehet Kis- és Nagyhorton, Újkertben jó eredménnyel termelik ma is (ti. a századfordulón). Újólag elkötelezi magát az ipari növények termesztésére épülő gyáripar és háziipar mellett. Kövendy tervével — szavaival élve — a város anyagi érdekét, a kulturális és szociális célok szolgálatát tartotta szem előtt. De más tervek, elképzelések is születtek.

61 Hatástalan maradt a második Kövendyjavaslat is,

62 amely lényegében csak a hasznosítási arányokban tért el az előzőtől. A városi tanács elutasítása mögött a legelő csökkenésétől való félelem húzódott meg. E mellett foglalt állást a gazdák értekezlete, sőt az általuk kiküldött bizottság is. A törvényhatósági bizottság 1906. december 10-i gyűlése szintén levette a napirendről az addig benyújtott terveket. Mindezek ellenére a belterjesebb hasznosításból eredő nagyobb jövedelem elegendő húzóerőnek bizonyult a tekintetben, hogy — bár ez kevés — a hasznosítás kérdése ne jusson nyugvópontra. Az 1906 végén tartott köz60 DGL, 1906. l.sz. 1—6. 61 Közéjük tartozott Vinnay Gézáé. Lásd: DGL, 1901. 2—3. sz. 9. Ő még Hortobágy-hasznosító pártot is szándékozott alapítani, amely egységes programot dolgoz ki a főbb alapelveket illetően. A Hortobágy teljes bérbeadása mellett kardoskodott. Elképzelései közül kiemelkedő: 1. Olyan bérletrendszer, amely előnyben részesíti a város gazdáiból megalakuló állattenyésztő szövetkezetet. 2. Kísérleti állomás fölállítása, ahol — FM égisze alatt — tanulmányozni lehetne a szikes talajon való gazdálkodást, kiválasztva a legalkalmasabb növényféleségeket, művelési módokat stb. Ennek keretében megindulnának az öntözési — egyelőre kísérleti •— munkálatok is. A kísérletekkel párhuzamosan kívánta folytatni a hasznosítás megreformálását célzó tevékenységet is. Vinnay Géza a Hortobágyot legelőjárásokra akarta felosztani. A 12 000 kat. h. szántóföldi művelést elsősorban az alomszalma miatt tartotta érdemlegesnek. A jószágállománynak megfelelő számú ólat, akolt, karámot kell építeni. Minden legelőjáráshoz egy-egy gazdaság csatlakozna. Ezeket Debrecen városa kezelné vagy bérbe adná. A 3000 kat. h. öntözött kaszáló termését a legeltető gazdák állataival etetnék föl. Erre akkor kerülne sor, ha az időjárás miatt nem lehet legeltetni, vagy takarmányhiány van. Számításai szerint tervétől 233 000 korona tiszta jövedelem várható. 1907-ben még egyszer tárgyalta a Hortobágy-hasznosító Bizottság, de újólag is levette a napirendről. Lásd erről: Balkányi(1911): 145., Ujlaky (1972—74): 343. Bíró Géza 1901-ben nyilvánosságra hozott terve — lásd: Ujlaky (1972—74): 343—344. — kilátásba helyezte a Gazdák Hortobágy Szövetkezetének a fölállítását. Gabonafélék és takarmánynövények termesztésére rendezkednének be. A törzsgazdaság egyúttal az állattartás központja is lenne, ahol működne egy faiskola is. A füzesabonyi vasút mellett kialakított gazdaságban helyeznék el a szociális intézményeken kívül a sajtgyárat is. 62 Ujlaky (1972—74): 348—349. 108