A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)
Történelem, műemlékvédelem - Surányi Béla: A Hortobágy hasznosításának kérdése a XIX–XX. században
vaslata nyújtotta Bíró Gézáéval 56 szemben. Kövendy 57 12 000 kat. h. -at kívánt közlegelőnek megtartani, ahol öntözésre is lehetőség nyílna. A városi törzsgulya, -ménes takarmányát 2580 kat. h.-on termesztenék meg. E terület egyharmadát szintén öntöznék, így lehetővé válna, hogy lkat. h. gondoskodna 2 számosállat ellátásáról. Nagybérlőnek adna haszonbérbe 28 000 kat. h.-t, aki kötelezettséget vállal: 400 kisbérletet létesít 20 kat. h.-jávai, 3-4 középbérletet 1500—2000 kat. h.-dal és egy 14 000 kat. h.-as tömb nagybérletnek lenne fönntartva. A kisbérletek —• szociális szempontból — magukban hordoznák az önálló gazdaság alapításának lehetőségét, de egyúttal munkaerő-tartalék is a közép-, nagybérlet számára. Ez azt is jelenti, hogy a kisbérletek a legjobb talajminőségű területeken létesülnének. A középbirtok már számottevőbb beruházást igényelne, míg a középpontba helyezett nagyüzem — nagybérlet — vertikális integráció eredményeként, mezőgazdasági termékeket földolgozó üzemmel is rendelkezne. Ez utóbbi — akár egy személy, akár egy társaság — albérlőknek kiadva, ipari növények termesztését szorgalmazná. Az összes költség kb. 2,3 millió koronát emészt föl. A bérleti idő — 40—60 év — lejárata után díjtalanul engednék át a városnak. A Kövendy féle javaslat dugába dőlt 58 annak ellenére, hogy foglalkoztatta a gazdákat, s újabb módosítások megtételére ösztönözte a szakértőket. Elsősorban a főbérletrendszert és a hosszú bérleti időt kárhoztatták. Békessy László 5 ** — a korszak jeles agrár szakembere — nem értett egyet Kövendy javaslatával, fölvázolva a Hortobágyon uralkodó takarmányozási rendet. A hortobágyi ember sem a tanyaföldön, sem a kaszálón nem termel takarmányt, a legelőre hagyatkozik. Valójában a kaszálók csak névlegesen kaszálók, zömében már feltörték azokat, ahol rozsot s kukoricát termelnek. A legeltetés a városi erdőtestre szorítkozik, elsősorban a téli, kora tavaszi időszakban. A 42 663 kat. h.-as Hortobágy puszta csak papíron ad takarmányt az állatnak. Egyetért a jobb hasznosítással, de a gazdák kezében kell hagyni a területet, és ellenzi a jó termőtestek kihasítását, a bérbeadást. Kövendy elképzeléseit a bérletrendszert illetően az eszmék ideális szárnyalásának tartja. Hibának rója föl, hogy a város tulajdonában levő terület 63%-án nagybérletet kíván fölállítani, amit még tetéz a nagyon 56 A Hortobágy hasznosításának kérdése foglalkoztatta a helyi sajtót is. Fancsovics Mátyás kifejtette véleményét a Debreceni Gazdasági Lapok (DGL) hasábjain. Lásd: DGL, 1902. 13. sz. 99— 100.: A legelő ésszerűbb hasznosítását összekapcsolta a magyar szürke prioritásának fenntartásával. A szántóföldi növénytermesztést a takarmánynövényekre korlátozta. Kiemeli: „... egy jószágtenyésztésnek megfelelő gazdálkodást folytatna, jövedelméből fizetné a haszonbérletet, fedezné az üzemköltséget." A fölös takarmány javítaná a téli, szűkös ellátást. De a takarmánytermesztés jó szolgálatot tenne a nyári ínség enyhítésére is. Megfelelő tapasztalat után, a kihasított területen, piacra is termelhetnének. Egy másik írásában — lásd: DGL, 1902. 18. sz. 139—141. — rögzíti, hogy a debreceni állattartás nem nélkülözheti a Hortobágyot. Egy bizonyos, a debreceni gazdák már addig eljutottak, hogy a Hortobágy állapotán változtatni kell. De a „hogyanról" nem volt kézzelfogható elképzelésük. Véleménye szerint a kihasított 5—6000 kat. h. területen—haszonbérletben — 30—50%-ban takarmány féléket, 50—70%-ban gabonaféléket termelnének. A takarmánynövények közül számításba veszi a lóherét, a lucernát, a zabosbükkönyt és a kukoricacsalamádét, amiből 20 q/kat. h. termést vár. A szemtermést is beszámítva — együttesen kb. 100— 120 000 q — kedvezőbbre fordulna az állatállomány ellátása. Ebben a mennyiségben bennfoglaltatnak a melléktermékek — szalma, törek, kukoricaszár, tök stb. — is. A takarmánytermesztésbe vont területeket kaszálni is lehetne. A terv megvalósításához garancia a debreceni gazdák vagyoni helyzete, ami lehetőséget nyújt kölcsönök fölvételére. Mindenesetre a gazdák az előnyökből és terhekből jószágaik arányában részesednének. Bíró Géza már korábban is foglalkozott az intenzívebb hasznosítás kérdésével. Lásd: DGL, 1901. 18. sz. 137—139. Eltekintve a birtoklás kérdéséről, megjegyzi „... akár a gazdáké, akár a városé, annyira káros a mai állapotában való további kezelés, hogy azt tűrni immár tényleg nem lehet." Hangot ad véleményének más helyi újságban is. Lásd: Debreczeni Újság, 1901. 90. sz. 57 Balkányi (\9\\): 143. 58 Ua.: 144. 59 Békessy László: A Hortobágy hasznosítása. DGL, 1905. 24. sz. 1—7. 107
