A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Történelem, műemlékvédelem - Surányi Béla: A Hortobágy hasznosításának kérdése a XIX–XX. században

sal —, s ezzel nem kevesebb tűnne el, mint a századok óta dívó gyakorlat. A „kevés" biztost nem kívánták föláldozni — a szerintük — „nagy" bizonytalanért. Ez húzódott meg az ellenállás mögött. Bár tény, hogy az állattartó nagygazdák játsszák a vezető szerepet, s állásfoglalásuk a mérvadó. 1910-ben pl. 862 az állattulajdonosok száma,

47 az állomány döntő hányada 120 főé. A 42 000 kat. h. kiterjedésű puszta az állami adó és a folyószabályozási költség levonása után 1 korona/k. h. jövedelmet hozott a városnak. A modernizálás ellenzőinek érvei

48 között szerepelt: a) ősi tulajdonjog, b) természeti viszonyok, c) országos állattenyésztési érdek. Az első hasznosítási tervtárgyalás már fennakadt a tulajdonjog tisztázásán. Magoss György a telekkönyvi és a tulajdonjog megszerzésének jogi tényeire alapozva a várost tekinti kizárólagos és korlátlan tulajdonosnak. 1905. október 19-én Márk Endre

49 indítványára ezt elismerik. Az 1906. december 2-i gazdagyűlésen

50 Rickl Antal és 182 gazdatársa nevében vételajánlatot tett, miszerint 8 millió koronáért hajlandók — közbirtokosságot alapítva — megvásárolni a Hortobágyot Debrecen városától. A természeti viszonyok is a hasznosítás ellen szolgáltak érvként,

51 ugyanis a terület zöme szikes, így csak legelőnek használható. Az ún. „vakszik" nagyságát nem ismerték, viszont az ilyen típusú talajok semmiféle művelésre nem alkalmas. Bár a kihasított elepi tanyabirtokot és a Tisza-parti gazdaságokat — összterületük: 9000kat. h.—szikes lévén művelik: trágyázás, mélyszántás folyik. Búzát a Hortobágy laposabb része termett, de a kukorica és lucerna is eredményesnek mutatkozott. A földekért 20—25 korona/kat. h. haszonbért fizettek. Sajnos nem ismerték a művelhető terület nagyságát, mindez egy alapos geológiai fölmérést és térképezést igényelt volna. A harmadik érvként fölemlített országos állattenyésztési érdek

52 talán az indokok legbizonytalanabb pontjának tekinthető. Az első hasznosítási tervet

53 — 10 000 kat. művelése — a Debreceni Gazdasági Egyesület (DGE) 1903. szeptember 6-i közgyűlésén elutasítják. Tehát az első huzavona (1898. október—1903. szeptember) eredmény nélkül végződött, a probléma megoldását elodázták.

54 1905 őszén újabb tárgyalások indultak meg.

55 Egy kibővített hasznosítási bizottság foglalkozott a kérdéssel. A város tulajdonjogát elismerték a telekkönyvi állapot szerint. Az október 30-i gyűlés vitaalapját Kövendy Domokos ja47 Ua.: 135. 48 Uo. 49 Ua.: 136. 50 Uo. 51 Ua.: 137. 52 Uo. 53 Ua.: 142—143. 54 Ujlaky (1972—74): 345—346.: A Debreceni Gazdasági Egyesület (DGE) kitartott a hortobágyi közlegelő osztatlansága mellett, ennek révén látták biztosítva az állattartás érdekeit. Tiltakoztak minden olyan terv ellen, ami kihasít bizonyos részeket az összefüggő területből. 55 Balkányi (1911): 142., Ujlaky (1972—-1'A): 346. 106