A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Történelem, műemlékvédelem - Surányi Béla: A Hortobágy hasznosításának kérdése a XIX–XX. században

A Hortobágy с. napilap közli

35 — hitelt érdemlő hírforrás szerint —, hogy felsőbb helyen elhatározták egy, a Hortobágyon keresztül vezetendő — hajózható — csatorna létesítését. 1864-ben küldöttség járt Bécsben

36 a Tiszát a Körössel összekötendő csatorna ügyében. Ugyanezen esztendőben

37 Abonyi István királyi helytartótanácsost és Herrich Károly műszaki tanácsadót nevezte ki az udvar a kb. 400 000kat. h.-nyi terület öntözésének megszervezésére, amely átfogja a Tiszalök és Gyoma közötti térséget. A Hortobágyot átszelő öntözőcsatornát a már említett két település között kívánták megépíteni. Szöllősy János

38 polgármester előterjesztésében jelzi, hogy Debrecen városa díjtalanul átengedi a kormánynak az érintett határrészeket. A Tisza— Hortobágy—Körös-csatorna építésének a terveiről a város lakosságát részletesen tájékoztatták.

39 Dely Mátyás

40 — a Hortobágy legendás állatorvosa — támogatja a csatornaépítést, mivel — szerinte — kedvezően befolyásolja majd az állattenyésztést. Az előmunkálatok megindultak.

41 A debreceni sajtó

42 figyelemmel kísért minden olyan lépést, ami összefüggött az 1860-as évek öntözési munkálataival. Sajnos a tervek egyelőre nem valósultak meg, jóllehet az árvízrendezés, folyószabályozás országos munkái rendületlen erővel folytak. Mindamellett 1878-ban

43 is fölvetődött, hogy a város 2000 kat. h.-at bérbe ad legeltetésre és szántóföldi művelésre, de az állattartó gazdák ellenállásán meghiúsult. A 210/10. 691—1897. sz. törvényhatósági bizottsági határozat formába öntötte a közel három évtizede szunnyadó igényt a gazdálkodás jövedelmezőbbé tételére.

44 A bizottság ülése 1897. szeptember 29—30-án zajlott le. A kérdés tanulmányozására a polgármester elnökletével egy bizottságot küldött ki.

45 Az ésszerűbb hasznosítás hátterében elsősorban nem általános gazdálkodási irányelvek megváltoztatására irányuló törekvések húzódtak meg, hanem tőle várta a város pénzügyi gondjainak megoldását.

46 Ez egymás ellen fordította a más-más oldalról érdekelt csoportokat, így elsősorban a város polgárságát a gazdálkodó ház- és tanyabirtokosokkal, akiknek létérdeke fűződött a városhoz tartozó közel 40 000 kat. h. legelő fenntartásához. A későbbiekben is a cívisgazdák elvetettek minden olyan tervet, ami veszélyeztette a három hónapos „ingyentartást" a Hortobágyon. Első pillanatra ez gazdaságosnak látszik, mivel a kiadást — legelőbér, egyéb járulékos költségek kivételével — szinte alig növelte az ottani legeltetés. Ezt mérlegelve elzárkóztak a nagy befektetést igénylő beruházásoktól, annál is inkább, mivel az eredmény körül bizonytalanság uralkodott. A gazdák nem láttak alternatívát arra nézve, hogy a hagyományos hasznosítást — befektetés nélkül — mással cserélnék föl — nagy költséggel, nem tudni, milyen hatás35 Hgy, 1864. ápr. 10. 36 Ua.: 1864. jún. 5. 37 Ua.: 1864. nov. 20. 38 Ua.: 1864. dec. 11. 39 Ua.: 1864. dec. 18. 40 Ua.: 1866. jún. 17.: Dely Mátyás: A hortobágyi puszta jelen állapota. 41 Molnár György: A városi mérnöki kart kiküldték a hortobágyi lejtmérések mielőbbi eszközlésére július 20-án. Hgy, 1866. júl. 22. 42 Lőrincz: Mi történik a tisza—körösi csatornával? Debreczeni Lapok, 1868. febr. 29. A cikk részletesen foglalkozik a kb. 30 mérföld.-nyi terület öntözésének megoldásával, ami lényeges az állattartás jövedelmezősége szempontjából. Lásd még: A Hortobágy legelő helyszínelése, lejtmérése, csatornázás, öntözés. Debreczen, 1869. okt. 14., Sebes György: Néhány szó a Hortobágy öntözéséről. Debreczen, 1869. okt. 19. 43 Ujlaky (1972—74): 342. 44 Bíró János: A Hortobágy puszta jobb hasznosítása. Debreceni Szemle, 1928. 464. Lásd később: Bíró (1928). 45 Ujlaky (1972—74): 343. 46 Balkányi Béla: A Hortobágy hasznosítása — Huszadik Század, 1911. 134—150. Ezen belül: 135. Lásd később: Balkányi (1911). 105