A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Régészet, ókortudomány - Gesztelyi Tamás: A Déri Múzeum gemmagyűjteménye

hiányzik.

9 A Déri-gyűjteményben több ilyen példány van, pl. Mars Gradivus tropaeum helyett pajzzsal (12. sz.), quadrigára fellépő Victoria (17. sz.), caduceusát felfelé tartó ülő Hermész (21. sz.), kihúzott kardot tartó harcos (65. sz.), syrinxet és pedumot tartó szatír (52. sz.), ivócsészét tartó szatír (51. sz.). Új kompozíciónak tekinthető a külön-külön gyakran előforduló alakok eddig elő nem fordult összekapcsolása, mint az Athéné-Minervát megkoszorúzó NikéVictoria (8. sz.), valamint ízisz—Sarapis mellképe a kis Hórusszal (32. sz.). Bizonyára nem újdonság, mégsem találtunk analógiát a kalathost (modius) viselő DémétérCeres-mellképre (20. sz.). Teljesen egyedi a kis fa előtt álló íbisz (97. sz.), technikája sem a megszokott, karcolással készült. Stílus- és mühelykérdések A gemmák vizsgálatának eddig legkevésbé kidolgozott területe, ugyanakkor nélkülözhetetlen a továbblépés szempontjából. Műhelyek, esetleg mesterek elkülönítése, ezek lokalizálása és datálása — melyekre már több eredményes kísérlet történt

10 — teszi majd lehetővé, hogy a világ minden részébe szétszóródott darabokat helyhez és időhöz kössük, megállapíthassuk a műhelyek elhelyezkedését, tematikai és formai sajátosságait, kereskedelmi kapcsolatait. Ennek a vizsgálatnak az elősegítését kívánják szolgálni a katalógus egyes darabjaihoz írt, a kidolgozás jellemzőire, sajátosságaira vonatkozó megjegyzések, megfigyelések. Ezek részint a munka színvonalára, gondosságára vonatkoznak, részint egyes részletek megoldási módjára, technikájára, formájára, ami esetleg egy-egy mester jellemzője lehet. Több esetben sikerült más gyűjteményekben olyan darabra bukkanni, melyek bizonyosan azonos műhelyből vagy azonos kéztől származnak. A legigényesebb munkák ezek közül az üvegpaszták, melyek előállítása valószínűleg nagy központi műhelyekben történt, mint Róma, Athén, Alexandria vagy Aquileia, és onnan szállították távolabbi területekre. Az egyik üvegpaszta (4. sz.) másodpéldánya a carnuntumi gemmák között található, egy másiknak pedig a variánsa az aquileiai gyűjteményben (9. szám.). Valószínűleg mindkettő Aquileiából került Pannóniába. A harmadik üvegpaszta (27. sz.) öntőmintájának eredete nem kétséges, mert egy 3. sz.-i bruttiumi görög érem pontos másolata. Igen magas színvonalat képvisel a portrék többsége is, különösen egy női (80. sz.) és egy férfiportré (78. sz.). Minthogy az aquileiai gyűjtemény portréi még publikálatlanok, a velük való kapcsolat nem tisztázható, gondolhatunk azonban ezek esetében római vagy athéni műhelyre is. Ragyogó a mezítelen test felületének és formáinak kidolgozása két kisméretű darabnál (50—51. sz.). Mind stílusuk, mind témájuk alapján az aquileiai Officina dei Prasiihoz kapcsolhatók, melyről Sena Chiesa így ír: L'ispirazione classicistica di tali lavori appare dal convenzionale naturalismo delle figurazioni, dall'accurato rendimento dei nudi con morbidi passaggi plastici, dall'attenta rifinitura dei particolari. (54. 1.) A többnyire gondos kidolgozású nicolok műhelykapcsolatait eddig nem sikerült megállapítani. Csupán egyik esetében vehető biztosra, hogy aquileiai kapcsolata van (64. sz.), az ottani darab viszont nem nicolo, hanem ametiszt {Sena Chiesa, 197). Kétségtelen viszont, hogy mindkét esetben ugyanannak az ülő figurának egyszer Mercuriusként, egyszer pedig héroszként való adaptálásáról van szó. Az ebből származó egyenetlenségre Sena Chiesa is felfigyelt, de a Déri-gyűjtemény darabjánál is megállapítható, hogy a testhelyzetet indokolttá tevő szikla ábrázolása hiányzik. A legtöbb kapcsolatot a carnuntumi gyűjteménnyel sikerült megállapítani, aminek 9 Ha a legújabb katalógusokban, mindenekelőtt az AGD köteteiben előfordult analógia, akkor már korábbi katalógusokra nem hivatkoztunk, minthogy azok felsorolása az idézett helyen megtalálható. 10 Sena Chiesa, Henig, Dimitrova-Milceva. 90