A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

A XVI–XVII. századi magyar pénzverés és nemesfémbányászat nemzetközi numizmatikai konferenci a Déri Múzeumban, 1985. október 26–27. - Molnár László: A XVI–XVII. századi nemesfémbányászat Magyarországon és Erdélyben

3. ábra. Rudabánya XVI. századi térképen pírra föesperes korában, 1243-tól.

4 Nagybánya „Asszonypataka" néven már 1347-ben bányászati szabadalmakat kapott Nagy Lajos királytól. Felsőbánya emlékei 1376-tól ismertek, Kapnikbánya aranytermelése a XV. századig vezethető vissza. 4. Az „erdélyi" aranybányavidék az Erdélyi-érchegységben az egykori Alsó-Fehér vármegye Aranyos és Maros folyók közötti részén terült el, Abrudbánya, Zalatna, Verespatak, Nagyág és Ruda bányahelyeken. Ezek közül az okmányokban 1271 óta ismert Abrudbánya a római kori Auraria Maior helyén épült fel. Auraria Minor a középkorban Zalatna néven először 1318-ban említődik, és Nagy Lajos királytól 1357-ben részesült bányaszabadságban, melyet Zsigmond király megerősített azzal, hogy a privilégiumokat Körmöcbányán és Besztercebányán kiadottak szerint kell alkalmazni. A tárgyalt 160 év bányászatát természetesen elsősorban a politikai viszonyok befolyásolták. A XVI—XVII. században —• a korábbi századoknak megfelelő — független magyar politikáról nem beszélhetünk. Viszonylagos függetlensége volt Erdélynek, és a királyi Magyarországon időnként megpróbáltak egyes főuraink a magyar érdekeknek is megfelelő politikát folytatni. Az elmúlt évek egyik érdekes vitájára adott okot a XVI—

XVII. századi török hadjára4 Szinnyei J.: Magyar írók élete és munkái. XI. (Bp., 1906; utánnyomás 1980—81.) 1076. 612